Interjú Csernus Imrével

Nem akarok megmondóember lenni” – interjú Csernus Imrével

 

60

Még több megosztás ▾

Életmód rovat  Forrás:  – Nők Lapja Psziché – Akovács Éva interjúja – 2013. 11. 29.

Sokan tartanak tőle, hiszen híres arról, hogy minden gyengeséget észrevesz, és kíméletlenül szembesít vele. Új könyvében, A kiútban az Y generáció gyengeségeit, erősségeit vizsgálja.

Hirdetés

Karácsonyi ajándékok 50-90% kedvezménnyel a Bónusz Brigádon!

Psziché: Négy éve, két könyvvel ezelőtt, azt mondtad, soha többé nem írsz. Mi történt azóta?

Csernus Imre: Akkor úgy is gondoltam. Rájöttem azonban, hogy elkövettem egy súlyos hibát a könyveimben, mindig megmondtam az embereknek, merről merre menjenek, mit tegyenek. Emiatt sokan „megmondóembernek” tartottak. Nem tettem ajánlatokat, de az új kötetem az ajánlattételről szól. Egyébként már a kommunikációmban sem szeretem használni a „kell” szót.

Psziché: Akkor ez a könyv variációkat ad különböző helyzetekre?

Cs. I.: Leginkább azokra a helyzetekre, amikor ki akarok mászni egy baromi rossz életszakaszból.Amikor rájövök, hogy benne vagyok a saját poklomban, és elkezdem keresni a kiutat. Ennek a sikere pedig attól függ: ki merem-e mondani: én vagyok a felelős. Abbahagyom-e végre, hogy másra hárítom a felelősséget? Aztán jöhet a következő lépés: megfogalmazni, miért nem akartam észrevenni, mi történik.

Psziché: És ha ez sikerült?

Cs. I.: Akkor bizony rájövök, mit műveltem – kárt okoztam magamnak, ezért aztán nem szeretem magam, haragszom magamra.

Psziché: Ha rájövök, hogy hibáztam, én legfeljebb haragszom magamra, mert az adott helyzetben buta voltam, de nem feltétlenül utálom magam.

Cs. I.: Ha azt érzed, hogy „jaj, de buta voltam”, akkor valójában felmented magad a felelősség alól, mert a buta az értelmi fogyatékost jelenti.

Psziché: Akkor nem működöm előírásszerűen, mert tényleg nem szoktam utálni magam. De te nyilván sok olyan embert láttál, aki utálja magát azért, amit elkövetett.

Cs. I.: Ha valaki évekig próbálja megmenteni a kapcsolatát, és közben nem akarja meglátni, hogy a másik nem üti meg azt a szintet, amit ő elvár, és úgy telnek az évek, hogy azt érzi, megalázzák, nem szeretik – na, ekkor már önmagát is utálja. És ez maga a pokol. Hogy ebből ki tudjunk keveredni, muszáj őszintének lennünk magunkhoz.

Psziché: Veled is előfordult már ez?

Cs. I.: Évekkel ezelőtt megpróbáltam másoknak megfelelni, hogy elfogadjanak, szeressenek – akár a párkapcsolatban, akár a munkám során –, aztán kiderült, hogy ez nem működik. Rettenetes energiát tettem bele, ám ezt sosem kaptam vissza, és nem értettem, miért. Rájöttem, hogy a másik az általam befektetett energiának csak a töredékét látja.

Psziché: Mi az a rész, amit nem lát?

Cs. I.: Ezt annak az anyának a munkájával tudom leírni, aki hétvégén bevásárol, főz, megterít, majd jön az éhes család, pár perc alatt felfalnak mindent, annyit mondanak, hogy „kösz”, majd mindenki elviharzik. Az anya nagy energiát fektet ebbe a folyamatba, és a végén azon kívül, hogy „kösz”, nem kap semmit. Se odafigyelést, se segítséget. A megoldás, hogy meg kell fordítani a sorrendet: nem azt kell várni, hogy mások tiszteljenek, először magamat kell tisztelnem. Mindenki azt a tiszteletet, szeretetet kapja a másiktól, amit saját magának ad. Nem kell megijedni ettől. A mai kor embere folyamatosan a félelmeivel vívja a csatát, és gyakran belebukik. Nem az a baj, hogy fél, hanem hogy azt mutatja, nem fél.

Psziché: Korábban ez másképp volt? Tényleg csak a mai kor emberére lenne igaz ez?

Cs. I.: Mindig voltak félelmek. De a fogyasztói társadalom brutális tempója felerősítette ezeket. Manapság rengeteg felelősségteljes döntést kell hoznunk. Látod, megint itt van a „kell” szó. Mi van akkor, ha úgy állok hozzá, hogy lehetőségem van felelősségteljes döntést hozni? Abban a pillanatban elképesztő tehertől szabadulok meg.

Kik tartoznak az Y és az X generációba? A generációelmélet két amerikai szerző, William Strauss és Neil Howe nevéhez fűződik, akik több könyvet is írtak erről a témáról. X generáció: 1965–1979 között születettek Y generáció: 1980–1995 közöttiek Z generáció: 1996 után születettek  Nem kell aggódni, hogy véget ért az ábécé, a 2010 után születetteket a szociológusok „alfának” nevezik.

Psziché: Miért éppen az Y generációról írsz?

Cs. I.: Ők a jövőnk letéteményesei. Kíváncsi lettem rájuk. Teljesen más eszköztáruk van, mint a mai negyveneseknek volt a húszas éveikben. Elképesztően találékonyak, gyorsak, manipulatívak, okosak, erőszakosak, de rengeteg pajzsot használnak, és úgy megtanultak blöffölni, hogy nem látsz mögé. Az érzelmi intelligencia terén viszont nagyon bizonytalanok. Félnek a mély érzésekbe belecsúszni. Így magukat sem tudják igazán szeretni.

Psziché: Nem látom, hogy ez nagyon különbözne az X generációtól…

Cs. I.: Végül is az X az Y szülője. Ezt látta, ezt örökölte.

Psziché: Huszonévesekről beszélünk, honnan ismered őket ilyen jól?

Cs. I.: Rengeteg fiatallal vagyok körülvéve a munkám során, a pacientúrám is leginkább 18–35 év közöttiekből áll.

Psziché: Idősebbek nem járnak hozzád?

Cs. I.: Nem mernek. Nem vagyunk hülyék, mindannyian pontosan tudjuk, mivel verjük át magunkat. Ha egy középkorútól megkérdezem, hogy mióta boldogtalan, mióta érzi, hogy nem szeretik, azt nehezen viseli. Tudja, hogy hazudik magának, és nehezen tolerálja, ha én ezzel szembesítem. A fiatalok rugalmasabbak ebben, aki intenzívebben él, a fájdalomba is intenzívebben beleugrik. Apszichológusok azt mondják, hogy egy bizonyos kor után nem változik az ember, a rögzülések miatt.

Psziché: Egyetértesz ezzel? Mióta beszélgetünk, többször mondtad, miben változtál az elmúlt években.

Cs. I.: Ha nyitottak vagyunk a változásra, akkor lesz változás. De ez melós folyamat.

Psziché: A könyvedben adsz erre gyakorlatokat?

Cs. I.: Leírtam például, hogyan lehet megbocsátani magunknak. Lépésről lépésre elmagyarázom a folyamatot. Azt is, hogyan lehet leválni a szüleinkről. Nem szeretem a recepteket, de vannak olyan helyzetek, amikor szükség van rájuk. Ugyanis ezek igazából mégsem sablonok, hiszen mindig az adott ember érzései töltik ki, ezért lesznek különbözők.

Psziché: Milyen problémákkal fordulnak hozzád leggyakrabban?

„A kiút ott kezdődik, hogy a fájdalmaimat kimondom.”

Cs. I.: Párkapcsolati, családi és gyereknevelési gondokkal.

Psziché: Mi áll az első helyen?

Cs. I.: A boldogtalanság. Ha erről tartok előadást, mindig telt ház van.

Psziché: Szerinted mi ennek az oka?

Cs. I.: Először is az, hogy mindig a könnyűnek látszó utat választjuk. A másik ok, hogy a mai kor embere olyan szinten megégette már magát az érzelmi konfliktusokban, hogy lezárja a személyiségének, lelkének egy részét, és azt mutatja, hogy minden rendben, ő tényleg elégedett. Magának sem meri bevallani, hogy nincs így.

Psziché: Hogyan lehetnénk boldogabbak?

Cs. I.: A kiút ott kezdődik, hogy a konfliktusaimat, a fájdalmaimat megfogalmazom és kimondom.

Psziché: Kinek kell kimondani? Lényeges, hogy szakember legyen?

Cs. I.: Lehet egy barát is. De nézd meg, hogyan beszélgetnek a nők a párkapcsolatukról: „a Pisti olyan szemét, úgy megaláz, nem is érdemel meg”, megy a másik folyamatos szidása. Azt is lehetne mondani, hogy „rájöttem arra, hogy a Pisti azért aláz meg, mert félek kinyitni a számat, mert attól tartok, hogy kiszeret belőlem, és elhagy”. Ha kimondaná, megkönnyebbülne.

Psziché: Miért nem teszi meg?

Cs. I.: Mert elképesztő nagy a szeretetéhsége. Ha jól vagyok, szeretem magam, nem lesz égető szükségem a másik szeretetére. Nem fogok éhezni utána, nem megyek le érte kutyába, hanem elfogadom azt.

Psziché: Te most szereted magad?

Cs. I.: Jól vagyok magammal.

Psziché: Szereted magad?

Cs. I.: Igen, szeretem magam. Ebben rengeteget segített a dalai láma egy mondata. Az amerikai előadókörútján egy pszichiáter elmondta neki, hogy van egy harmincéves nőbetege, aki iszik, drogozik, mindenkivel lefekszik. Megkérdezte, szerinte mi lehet ennek az oka. Erre a láma azt mondta, nem tudja. Az orvos okvetlenkedett kicsit, hogy ő a spiritualitás csúcsa, hogy lehet, hogy nem tudja? Erre ő azt felelte, hogy „maguk itt, nyugaton mindent meg akarnak magyarázni, hogy rájöjjenek, mi minek az oka. Mi keleten azt is elfogadjuk, ha nem jövünk rá, mi az ok, de azt is, ha soha nem jövünk rá”. Rádöbbentett, hogy nem kell mindig feszegetni az indokokat, ettől pedig sok minden megváltozott bennem.

Psziché: Ez a változás a magyarázat arra, hogy elkezdtél bort készíteni?

Cs. I.: Egy ideje már kerestem a helyet, ahol jól érzem magam. Elkeveredtem Noszvajra egy hotelbe, és ott valami furcsa, boldog érzés fogott el. Rácsodálkoztam a tájra, ami épp olyan volt, mint Toscana, és nem sokkal később vettem ott egy birtokot. Hárman gazdálkodunk rajta, most egy borteraszt építünk, csodálatos kilátással a szőlőkre. Nem szeretnék kiégni, de bármennyire is odafigyelek, hogy elhárítsam a negatív energiákat, amelyek a rendelések során érnek, nem tudom teljesen megvédeni magam. A sok harag, szenvedés, fájdalom, amit ilyenkor meghallgatok, bárkit megviselne. Utaztam, olvastam, sportoltam, de valami végig hiányzott, aztán rájöttem, hogy nem elég a természetben lennem, dolgoznom is kell ott. Ha szüretelek, az nem hobbiszüret, dolgozom rendesen. A munka által közel kerülök a föld energiájához. Ez adja nekem a balanszot, amivel túlélek.

Psziché: Azt mondtad, rájöttél, hogy a „kell” szót kevésbé szeretnéd használni. Ez a munkádat is érinti? Sokan egy kiabáló, bögréjét a falhoz vágó, véleményét nagyon is határozottan közlő orvosként emlékeznek rád. Változott a terápiás módszered?

Cs. I.: Nagyon sokat változott. A kalapácsot csak azoknál az embereknél tartottam meg, akik durva manipulációs eszközöket használtak. Főleg a szenvedélybetegeknél. De ez elképesztően nyers és agresszív erő volt, sokszor nem tartottam tiszteletben bizonyos folyamatokat. Most tanulom, hogy milyen is ez. Nagyképű lenne azt mondani, hogy már tudom. De rajta vagyok az úton.

Cikkünk a Nők Lapja Psziché legfrissebb számában jelent meg.
A tartalomból: 

• A lelkünkben élő férfi
• Sárkányanyák és kicsi papucsfiaik 
• Nézd meg az anyját, kezeld a fiát! – interjú Novodomszky Évával és Papadimitriu Athinával 
• Égnek áll a hajad a stressztől? 
• Férfiélet, női sors – Müller Péter írása
• A nőiesség segélykiáltása – PCOS szindróma
• Szabadság, szerelem – teszt
• Gyógyító irodalom 

Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt megteheted! 

Címkék: pszichológia, Csernus Imre, önismeret, kamasz, test és lélek

Feldmár : Nem önzőség kilépni a szarból

Feldmár András: „Nem önzőség kilépni a szarból!”

 

4k

Még több megosztás ▾

Ezo rovat  – Czvitkovits Judit – 2013. 11. 15.

Miért ragadunk bele egy olyan környezetbe, ahol nekünk nem jó, ahol bántanak? Miért nem bírunk felkerekedni, és megkeresni azokat az embereket, akik szeretnek és elfogadnak minket? Miért hajítjuk kukába az életünket, és miért hagyjuk, hogy testünket felfalja egy pusztító betegség? Miért olyan nehéz megpróbálni szeretni az életet? Feldmár András budapesti előadás-sorozatának utolsó napján ezekkel a kérdésekkel szembesített.

Hirdetés

Egészség Hitel: magas színvonalú egészségügyi szolgáltatásra

Ha ma este odaülne az ágyad szélére a halál, mit mondanál neki?

„Ó, kedves halál! Jaj de jó, hogy végre jöttél!” – ujjongsz, megöleled, kézen fogod és gyorsan elsietsz vele, nehogy meggondolja magát, hiszen olyan régen vártál már rá! Vagy elkezdesz inkább alkudozni? „Gyere, játsszunk egy sakkpartit, vagy szkanderezzünk, és ha nyerek, akkor kapok még tíz évet! Oké?” – üzletelsz a halállal, mert még nagyon nem akarsz menni; agitálsz, érvelsz, ellenkezel. Aki felteszi magának a kérdést és őszintén felel rá, az pontos képet kap arról, hogy mennyire erős benne az életkedv – az élethez oly szükséges energia.

Az élet igenlése

Az élet gyakran hoz elviselhetetlen helyzeteket, néha annyira fájnak, hogy az ember inkább szabotálja az életét, kihajítja a kukába. Kutatók, akik hiszik, hogy a betegségek hátterében nemcsak testi, hanem pszichés okok húzódnak, vallják, akiknél ott az a bizonyos plusz, a legyűrhetetlen életkedv, az élet akarása, azok sokkal gyorsabban gyógyulnak; aki azonban kikukázta életét, mély traumájában pedig egyedül marad és megszűnik az utolsó szoros kapcsolat is az életében, nagy veszélyben forog: körülbelül egy év leforgása alatt kézhez kap egy halálos diagnózist, ágya szélére pedig hamarosan odaül a halál. 

Hasonló történt azzal íróval is, akinél rákot diagnosztizáltak, nem sok időt jósoltak neki az orvosok. Ebben az íróban azonban tudatosult valami: mielőtt meghal, még van valami, amit meg akar tenni, szeretné befejezni a könyvét. Mindennél jobban vágyott erre, és lánya segítségét kérte, hogy segítse őt munkájában. Amikor elkezdték írni a könyvet, a rák egyszerűen eltűnt, a férfi vágya, akarata és a lányával való kapcsolata segítette őt, felülkerekedett a betegségen. A könyvet sok hónap munka után befejezték, nyomdába került, kiadták – a férfi pedig újra kézhez kapta a diagnózist: a rák visszatért, a kaszás pedig heteken belül eljött érte. Az történt, hogy az író alkut kötött a halállal: „Előbb megírom a könyvet, aztán elvihetsz!” Megegyeztek.

A rák azonban nem mindig tűnik el örökre, gyakran túl későn érkezik az eszmélés: aki egyszer már meghozta a döntést, és kiugrott a huszadik emeletről, az már nem gondolhatja meg magát a tizediken. Hiába toppan be életébe a várt szerelem, a várt siker, ha egyszer az ugrást választotta, nem szállhat ki. Hasonló történt Feldmár András egyik páciensével is, akinél szintén kimutatták a rákot; ő már meghozta a döntést, elrugaszkodott a huszadikról; azonban nem számolt azzal, hogy nem is oly sokára – ugrás közben félúton – betoppan életébe a nagy szerelem. Hiába szerette volna visszafordítani, elkésett, már ugrott, pár hónap múlva mennie kellett.

Lépj ki a szarból!

Nem szabad megengedni, hogy eljöjjön az a pillanat, amikor az elrugaszkodás mellett döntünk, helyette fel kell kutatni a vágyat, azt a mély hajtóerőt, ami miatt élni akarunk. Nem elég akarni, hogy egészségesek legyünk, vissza kell szerezni az életkedvet! Persze ez minden, csak nem könnyű, pláne nem egy olyan világban, amikor az embert úton-útfélen bántják, gonoszság és szegénység veszi körül. Mégis muszáj megtalálni a módját, hogy kitörjünk abból az ártó környezetből, ami bánt és beteggé tesz minket. Nem szabad beleragadni a rossz helyzetekbe, egy olyan ember mellé, aki nem a mi felelősségünk – legyen szó a családunkról, a párunkról. 

Fel kell tennünk magunknak a kérdést: Aki bánt, nyomaszt, visszahúz, zsarol, az miért változna meg? Miért várok arra, hogy megváltozzon? Miért remélem, hogy minden jobb lesz, és nem bánt többé? Erre nagyon kicsi az esély! Nem érdemes várni, az idő rohan, útra kell kelni, és megkeresni azokat az embereket, akik szeretnek és elfogadnak. Rá kell eszmélni: abban a környezetben, ahol azon dolgoznak, hogy ne jöjjünk rá arra, hogy szabad választásunk van, és azért vállalunk felelősséget, amiért mi akarunk, ott az elnyomásunkon munkálkodnak. Ott zsarnokság van, ott nem vesznek minket komolyan. Meg kell érteni: akit bántanak, azt azért bántják, mert rossz ember mellett, rossz környezetben van, senkit sem azért bántanak, mert ő rossz! Aki engedi, hogy bántsák, azzal valószínű, hogy valamikor történt valami, egy trauma, ami azt okozta, hogy az illető megtanulta, elhitte, hogy nincs joga, ereje, hogy szabad legyen!

Szerezd vissza az életed!

Ahány ember, annyi körülmény, annyi akadály, hogy megtalálja a mélybe száműzött életkedvét. Sokan mondják, nem tudják, mit tegyenek, nem tudják, hogyan kell élvezni az életet – sokszor azonban nem is akarják ezt igazán, mert nem tudják, mi az az akarat. Lehet, hogy gyermekként annyira nyomták őket hátulról, hogy nemhogy előre menni, elindulni, de inkább hátrálni, fékezni tanultak meg. Felnőttként ezekből az emberekből hiányzik a motiváció, megtanulták, hogy apu és anyu tudják, mi a helyes irány. 

Aztán ott a súlyos megfelelési vágy, az elérhetetlen ideák, a bűntudat, amelyek – úgy hisszük – mindenek felett állnak, elnyomhatatlan zsarnokként irányítják a döntéseket. Ezeket el kell engedni, ki kell nevetni, meg kell ölni, és tudatosítani: Senki más nem fontos, csakis én, minden ember kívül van, én vagyok az egyetlen, akiért felelős vagyok, mert csakis és kizárólag én tudhatom, hogy mit érzek, mi jó nekem. És ez nem önzőség. Nem önzőség kilépni a szarból. Ha valami szar, akkor miért maradnánk benne? Persze a szart már ismerjük, de rengeteg hely van a világban, ahol aranyat is lehet találni – miért tapicskolnánk hát tovább a kakiban? El kell indulni, méghozzá mélységes hálával a szívünkben, örülnünk kell annak, hogy élünk. Az idő szorít!

Hipnocoaching

A hipnocoaching a hipnózis és a coaching eszközeit ötvözve, felhasználva segít kigondolni, kialakítani és begyakorolni egy, az addigiakhoz képest új, pozitív gondolkodást, életszemléletet, életmódot. Meghatározott elemekből, szakaszokból felépülő, szabályos időközönként zajló interaktív konzultáció sorozat. A hipnocoaching tevékenység irányulhat együttesen a jelenre és a jövőre, de irányulhat átfogóan a múltra-jelenre-jövőre.

A hipnocoaching alatt többek között megtanulja az önhipnózis használatát, melynek segítségével erősíteni tudja pozitív gondolkodását, hogy sikerorientált életet alakíthasson ki.

Hipnocoaching több mint egy folyamat megismerése és alkalmazása. A hipnocoaching egy másfajta életszemléletet ad melynek segítségével képes megtalálni önmagát, helyét a világban. Ennek a gondolkodásnak köszönhetően újra fontosnak érzi önmagát, tudja mozgósítani belső erőit és ezáltal élvezni az életet.

 Olyan ez,- ezt a hasonlatot férfiaknak szánom – mint mikor a kocsi motorjában olajat cserélünk, de a szűrő a régi marad. Mi történik ekkor? A szűrőben, lerakódott szennyeződés beoldódik a friss olajba, és beszennyezi azt, így az olajcsere nem sokat ért. Pontosan ez történik akkor, ha valaki pl. már beleunt, vagy talán ki is égett egy adott munkavégzése során, és ezért munkahelyet változtat, de nem veti le lelkéről azokat a láncokat, koloncokat, amelyek az előző időszakból még rajtra ülnek. Ezek a negatív tapasztalatok kiváltják a helytelen reakciókat az új helyzetben is és rövidesen a kliens ugyanazzal a problémával néz szembe, mint előtte. Ugyanez a helyzet a válásoknál is, mikor a volt férj, vagy feleség önmaga nem változik meg, nem változtat addigi szokásain, életszemléletén, életvitelén, magatartásán, és így megy bele az új kapcsolatba, aztán csalódottan tapasztalja, hogy néhány éven belül ugyanazokkal a gondokkal küszködik, mint az előző kapcsolatában, házasságában.

A coaching technika önmagában nem oldja fel ezeket a problémákat, bár javít a kliens érzelmi és tudati állapotán. A múltbéli lelki koloncok levetésére legjobb technika a hipnózis, mely mellékhatások nélkül képes ezt elérni.

Összefoglalóan a hipnocoaching a folyamatos változáshoz való sikeres alkalmazkodás, a megújulás és fejlődés eszköze mely hozzásegíti a klienst ahhoz, hogy elinduljon a tudatosodás felé, tudatosabban élje meg érzéseit, tudatosan tudja meghozni döntéseit. Saját belső spirituális útját lesz képes feltárni és bejárni. Azt gondolom, ezt mindenkinek magának kell végigjárni és nem mások megélt élményei hatására sémákat elfogadni, vagy különböző filozófiai irányzatokat magunkra húzni. Ehhez az életérzéshez segít hozzá a hipnocoaching.

Újrakezdés,  újraépítkezés   tisztán, tudatosan, boldogan.

„Egy adott problémát nem lehet megoldani azzal a gondolkodásmóddal, amely magát a problémát létrehozza.”              

Osho gondolatai

Az élet túl van az irányításodon. Élvezheted, de nem tudod irányítani. Megélheted, de nem tudod irányítani. Eltáncolhatod, de nem tudod irányítani.

Normálisan azt mondjuk, hogy mi lélegzünk, de ez nem igaz – az élet lélegzik minket. Mi azonban mindig magunkat gondoljuk a cselekvőnek, és ebből származik a baj. Amint irányítani kezded magadat, túlságosan irányítani, nem engeded, hogy az élet megtörténjen veled. Túl sok feltétel van benned, és az élet egyiket sem tudja teljesíteni.

Az élet csak akkor történik meg veled, ha feltétel nélkül elfogadod; ha készen állsz arra, hogy szívesen fogadd, bármilyen formát ölt. De az az ember, akiben túl erős az irányítás, mindig azt várja, hogy az élet bizonyos formában érkezzen, hogy megfeleljen bizonyos feltételeknek – amivel nem bajlódik az élet; egyszerűen elmegy az ilyen emberek mellett.

Minél hamarabb kitörsz az irányítás korlátai közül, annál jobb, mert minden irányítás az elméből ered. Te pedig nagyobb vagy az elménél. Az elme csak egy kis rész, amely kis rész uralkodni próbál, parancsolni próbál. Az élet állandó mozgásban van, és téged messze maga mögött hagy, amitől csalódott leszel. Az elme logikája azt mondja:

Nézd, nem irányítottad magadat eléggé, ezért szalasztottad el, tehát irányíts még szigorúbban.

Az igazság ennek épp az ellenkezője: az emberek a túl erős irányítás miatt szalasztják el a dolgokat. Légy olyan, mint egy vad folyó, és olyan sok minden, amit álmodni sem tudsz, amit elképzelni sem tudsz, amit remélni sem mertél, elérhető számodra már mind, itt van egy karnyújtásnyira. De nyisd ki a kezed; ne ökölbe szorított életet élj, mert az az irányított élet. Éld a nyitott tenyér életét. Az egész égbolt a rendelkezésedre áll; ne elégedj meg kevesebbel.


Osho

Kapcsolataidban saját magadat láthatod

http://terpszichologia.blog.hu/2013/09/12/masok_bennunket_tukroznek


A teljes cikket a link alatt találjátok.

Önbizalom

Az anyagi bőséghez, a boldog párkapcsolathoz és a sikeres élethez ÖNBIZALOMRA van szükséged!!!

De vajon mi tudna ÖNBIZALMAT önteni beléd?

Önbizalmat csak valódi sikerből tudsz meríteni, amikor megérzed a saját erődet mindabban, amit csinálsz. Ha van egy elképzelésed, egy álmod, amit képes vagy valóra váltani, akkor az erővel és önbizalommal tölt el téged, ami további lendületet ad ahhoz, hogy újabb és újabb álmaid váljanak valóra. Hát nem csodálatos mindez?

Miből merítsek ÖNBIZALMAT, hogy végre sikeresnek érezzem magam?

Minden ember vágyik rá, hogy anyagilag sikeres legyen, hogy legyen mellette egy szerető társ és hogy összességében véve kiegyensúlyozottnak, boldognak érezze magát. Sokan megfeledkeznek arról, hogy önmagában sem a pénz, sem egy párkapcsolat nem tesz boldoggá. Ha önmagadban véve nem vagy erős és nincs elég ÖNBIZALMAD, akkor akármekkora gazdagságot tesz eléd az élet, akármilyen ideális társat küld melléd, egyszerűen észre sem vennéd, nem tudnád értékelni, és folyton ugyanoda lyukadnál ki. Boldogtalan és erőtlen lenne az életed.

Önmagadban kell felfedezned az erőt!

Ahhoz hogy az élet minden területén jól boldogulj, megkapd a neked járó anyagi elismerést, kiegyensúlyozott legyen a magánéleted és végső soron megtaláld a lelki békét, a válaszokat önmagadban kell keresned. Meg kell ismerned a benned rejlő lehetőségeket. Fel kell ismerned és el kell fogadnod magadban az összes gyengeséget és merítened kell mindabból, ami az erősséged. Akár hiszed, akár nem, de az erősségeid és a gyengeségeid mindig egyensúlyban vannak az életedben, de ahhoz, hogy ezt az egyensúlyt meg találd tudnod, kell, hogy hol keresd.

Az életed a legszebb film, amit valaha láttál és te vagy a főszereplő!

Ha nem ismered a szerepet, amit el kell játszanod, akkor aligha fogsz kiváló alakítást nyújtani. Ahhoz, hogy főhősként kiváló alakítást nyújthass életed filmjében meg kell ismerned a forgatókönyvet és ismerned kell a karaktert is, vagyis az EGYÉNISÉGET, ami ott lakik benned és teret követel magának, hogy segíthessen az élettervedet valóra váltani. Hiába a kiváló forgatókönyv, a jó rendezés, ha a karaktert, vagyis az EGYÉNISÉGEDET nem ismered meg tökéletesen, és nem tudsz azonosulni vele, akkor csapnivaló lesz az alakításod, és boldogtalan lesz az egész életed.

Légy az az egydülálló EGYÉNISÉG, mint a gyermekkori álmaidban.

Most azon kell dolgoznunk, hogy megismerd az EGYÉNISÉGET, aki te magad vagy, mint az életed filmjének főszereplője. Az egyéniséged  a mindennapi tetteid és döntéseid által nyer formát. Az EGYÉNISÉGED megismerése és megélése ÖNBIZALMAT ad neked, aminek a segítségével egyszerűen megállíthatatlan leszel. Ahhoz, hogy az álmaid valóra váljanak cselekedned kell. Ahhoz, hogy határozottan tudj cselekedni és dönteni erős ÖNBIZALOMRA van szükséged.

Ha vállalod az EGYÉNISÉGED olyan leszel, mint egy szárnyaló rakéta.

Nincs többé félelem, kétség, vagy kifogás, ami megállíthatna téged, hogy bármit elérj az életedben, amire vágysz. A legtöbb ember csupán azért él középszerű, átlag alatti unalmas és szürke életet, mert nincs ÖNBIZALMA és nem ismeri a saját EGYÉNISÉGÉBŐL fakadó erőt. Ha válllalod az EGYÉNISÉGED többé soha nem hagyod, hogy mások, vagy az életed körülményei határozzák meg, hogyan élj. Egyedül te vagy a felelős azért, hogy milyen életet élsz és ennek az életnek a megvalósításában az EGYÉNISÉGED felfedezése és korlátoktól menetes megélése a kulcs.

Változások

Mit tehetsz, amikor nem lehetsz igazán önmagad?

Számtalan olyan helyzetbe kerülhetsz az életed során, amikor úgy érzed nem lehetsz igazán önmagad, nem engedheted szabadjára az egyéniséged, mert akkor nem felelnél meg bizonyos elvárásoknak. Ilyen helyzetek lehetnek a munkahelyeden, a barátaid, vagy a családtagjaid körében. Figyeld meg magad, abban a pillanatban, amikor feszültséget érzel, amikor bizonyos dolgokat nem mersz kimondani, vagy nem mersz megtenni, akkor nem tudod önmagad adni.

Joggal merülhet fel benned a kérdés, vajon neked kell e megváltoznod akkor, ha egy helyzetben egyszerűen nem találod a helyed? Mindenki más jól érzi magát, de te valahogy idegennek és zavarosnak érzel magad körül mindent, pedig a lehető legjobbat próbálod kihozni magadból. A szíved mélyén azt kívánod bárcsak kiszaladhatnál onnan és soha többé még csak vissza se néznél.

Eljött az ideje, hogy végre felszabadítsd magad

Az ÖNBIZALMAD alapja, hogy képes legyél független egyéniségként megélni önmagad, még akkor is ha ez nem tetszik másoknak. Senkit nem tudsz megváltoztatni és te sem tudsz megváltozni. Ez egy olyan alapvető emberi törvényszerűség, mint a tömegvonzás. Egyszerűen tudomásul kell venned, hogy így van és kész.

Az egyetlen dolog, amit megtehetsz, hogy a körülményeiden változtatsz. Ehhez, azonban ki kell lépned a kényelmi zónádból és fel kell vállalnod a változással járó kockázatot. Tudom, hogy ez nem könnyű, de hidd el soha nem fog megváltozni a helyzet. Azt fogod érezni, hogy egyre jobban besavanyodsz, hogy egyre kevesebbet nevetsz és egyre kevesebb az öröm az életedben.

A változás egyedül rajtad áll

A körülményeiden bármelyik pillanatban változtathatsz, önmagadon soha. Ugyanezt fogod érezni öt, vagy tíz év múlva is azzal a különbséggel, hogy sokkal fásultabb és egyre szomorúbb leszel. Sokkal jobb, ha most azonnal cselekszel vállallva önmagad.