Egy lelki folyamat stádiumai és esélyei
A FOLYAMAT STÁDIUMAI
ELUTASÍTÁS --Érzéketlenség jellemzi , nem hiszi el hogy megtörtént. Ez néhány órától egy hétig is eltarthat.
FELSZAKADÓ ÉRZELMEK --Harag bánat, dühkitörések , szorongásos és zaklatott állapotok léphetnek fel. Tehetetlenségünket nehezen valljuk be , vétkest keresünk és magunkat is hibáztatjuk.
KERESÉS ÉS ELVÁLÁS--A kapcsolat még további tisztázásra szorul .A keresés gyakran belső párbeszéd alakját ölti, ennek során megtalálhatjuk a partnert diskurálhatunk vele.
Ilyenkor megérezzük, hogy a régi életkörülményünkre nem hagyatkozhatunk többé, világlátásunk és önértékelésünk változtatásra szorul.
Hetekig olyor évekig is eltarthat.
ÖNMAGUNKHOZ ÉS A VILÁGHOZ FŰZŐDŐ ÚJ VISZONY KIALAKÍTÁSA--Ha már nem a keresésre és a megtalálásra fókuszálunk akkor kezdetét veszi az új viszony kialakítása.
Ezzel azt is bizonyítjuk , hogy a veszteség elfogadása megtörtént.
Szimbiózis és individuáció
A gyászoló abban reménykedik, hogy az elvesztett személyt megtalálja , vagy valamiképpen arra törekszik hogy eggyé olvadjon vele.
Szimbiózison valakinek egy másik emberrel, csoporttal, bizonyos eszmével való eggyé válását értjük. Életünk során a többszöri szimbiózisra való törekvést újra és újra a leválás , valamint az individuáció szakaszai követik. A leválási szakaszon belül gyakran találkozunk az újbóli közeledés fázisával, mintha a gyermek biztosítani akarná, hogy még mindig van visszaút.Az optimális szimbiózis az újabb leválás és az újabb individuáció feltétele.
Az ember önállóvá válik , megáll a saját lábán és épp az individuáció az ami a szimbiózis utáni vágyat felébreszti benne.
A szimbiózisból való kitalálás azok számára is súlyos feladat, akik maguk sosem jutottak el ehhez az élményhez. A kisgyermek akinek soha nem volt szabad anyjával eggyé olvadnia, nehézségekkel küzd majd autonóm személyiségének kialakításában éppúgy mint az anyja akit nem enged szabadulni a szimbiózis kötelékéből.
A szimbiózis fenntartásának további oka lehet a jövőtől való félelem.
A szimbiózist valamennyien az élet megváltozása elleni védelemként keressük, a szakadatlan változástól való félelem, a folytonos búcsú kényszere. az elodázhatatlan változás késztet bennünket az állandóság keresésére, amitől aztán még többet várunk el.Feltétlenül szükség van arra , hogy megtaláljuk az optimális szimbiózist, amely valóban biztosítja személyiségünk gazdagodását, életerőnk fokozódását és nem a beszűkülés irányába hat.
Szeretettel köszöntök mindenkit ! Ezen a blogon velős mondásokat , idézeteket, megszívlelendő tanácsokat szeretnék megosztani veletek. Valamint azoknak a könyveknek a kivonatait, lényegét , amelyek egyrészt közel állnak hozzám , másrészt fontos dolgokat világítanak meg életutunkon , személyiségfejlődésünk során. Nagyon sok ilyen könyvem van , kedvenc szerzőktől, ezeket fokozatosan töltöm fel. Örülnék ha megírnátok a véleményeteket !
2013. március 29., péntek
2013. március 28., csütörtök
GERALD J. JAMPOLSKY :MEGBOCSÁTÁS
Amit meg kell bocsátanunk magunknak az talán önmagunk egy része amit elrejtünk a tudatunk elől.
Választhatjuk egyetlen célunknak lelki békénk megtalálását.
A legboldogabb házasságok alapja a megbocsátás.
Ha nem bocsátunk meg a szenvedés mellett döntünk.
A boldogságért mindössze annyit kell tennem , hogy nem ítélkezem többé.
A megbocsátás a lehető legnagyobb erejű orvosság..
A szeretet és a lélek szempontjából a megbocsátás azt a szándékot jelenti, hogy meg akarunk szabadulni a fájdalmas múlttól. Azt a döntést hogy nem vagyunk hajlandók tovább szenvedni, enyhülést akarunk a lelkünknek és a szívünknek.. A választást, hogy nem találunk többé értéket a gyűlölködésben és a haragban.A szándékot jelenti , hogy nyitott szemmel törekszünk másokban meglátni a fényt ahelyett, hogy ítélkeznénk felettük.vagy elutasítanánk őket.
Tekinthetjük úgy a megbocsátást, mint egy képzeletbeli utazást egy hídon át el abból a világból amelyben folyton újratermelődik a harag , egy olyan helyre ahol béke van. Ez az utazás saját spirituális lényünkhöz vezet el . egy új világba a határtalan feltétel nélküli szeretet birodalmába.
A megbocsátás segítségével megkaphatjuk mindazt amire szívünk áhítozik. Megszabadulunk a haragtól, a fájdalomtól, megtapasztaljuk az egységet a többi emberrel, valamint saját spirituális lényünkkel.
A megbocsátás segít megszabadulni a vágytól, hogy bár szebb lett volna a múltunk.
A megbocsátás elsajátításának titka abban rejlik, hogy akarjunk megbocsátani.
Ha megbocsátunk másoknak azzal közelebb jutunk ahhoz, hogy önmagunknak is megbocsássunk.
A megbocsátással immunrendszerünk erősebbé válik.
A megbocsátással olyan világot teremtünk, amelyben senki sem fosztunk meg többé a szeretetünktől.
Könnyebbé válik a megbocsátás , ha nem vállaljuk többé az áldozat szerepét.
A megbocsátás végtelen folyamat nem olyasmi amit elég egyszer vagy kétszer megtenni.
A megbocsátás a legrövidebb út istenhez.
A megbocsátás olyan radír ami eltörli a fájdalmas múltat.
Egyik legfontosabb feladatunk megbocsátani. Nem csupán a haldoklóknak , de azoknak is akik velünk maradnak.
Választhatjuk egyetlen célunknak lelki békénk megtalálását.
A legboldogabb házasságok alapja a megbocsátás.
Ha nem bocsátunk meg a szenvedés mellett döntünk.
A boldogságért mindössze annyit kell tennem , hogy nem ítélkezem többé.
A megbocsátás a lehető legnagyobb erejű orvosság..
A szeretet és a lélek szempontjából a megbocsátás azt a szándékot jelenti, hogy meg akarunk szabadulni a fájdalmas múlttól. Azt a döntést hogy nem vagyunk hajlandók tovább szenvedni, enyhülést akarunk a lelkünknek és a szívünknek.. A választást, hogy nem találunk többé értéket a gyűlölködésben és a haragban.A szándékot jelenti , hogy nyitott szemmel törekszünk másokban meglátni a fényt ahelyett, hogy ítélkeznénk felettük.vagy elutasítanánk őket.
Tekinthetjük úgy a megbocsátást, mint egy képzeletbeli utazást egy hídon át el abból a világból amelyben folyton újratermelődik a harag , egy olyan helyre ahol béke van. Ez az utazás saját spirituális lényünkhöz vezet el . egy új világba a határtalan feltétel nélküli szeretet birodalmába.
A megbocsátás segítségével megkaphatjuk mindazt amire szívünk áhítozik. Megszabadulunk a haragtól, a fájdalomtól, megtapasztaljuk az egységet a többi emberrel, valamint saját spirituális lényünkkel.
A megbocsátás segít megszabadulni a vágytól, hogy bár szebb lett volna a múltunk.
A megbocsátás elsajátításának titka abban rejlik, hogy akarjunk megbocsátani.
Ha megbocsátunk másoknak azzal közelebb jutunk ahhoz, hogy önmagunknak is megbocsássunk.
A megbocsátással immunrendszerünk erősebbé válik.
A megbocsátással olyan világot teremtünk, amelyben senki sem fosztunk meg többé a szeretetünktől.
Könnyebbé válik a megbocsátás , ha nem vállaljuk többé az áldozat szerepét.
A megbocsátás végtelen folyamat nem olyasmi amit elég egyszer vagy kétszer megtenni.
A megbocsátás a legrövidebb út istenhez.
A megbocsátás olyan radír ami eltörli a fájdalmas múltat.
Egyik legfontosabb feladatunk megbocsátani. Nem csupán a haldoklóknak , de azoknak is akik velünk maradnak.
Anyák, szülők, családok
Licskainé Stipkovits Erika előadása alapján
A nő hármas szerepköre
Anya---anyai szerepkör
Amazon--- , dolgozó nő. élvezi a munkát a tennivalóit
Kurtizán --a csábító nő
A teljes élethez mind a három szerepet meg kell valósítani. Természetesen a személyiségben különböző arányban van jelen a három szerepkör, életkoronként is változik , hogy mikor melyik kerül előtérbe.
Csak boldog anya tud boldoggá tenni egy gyereket , csak az aki éli az életét és nem fojtja el magában a vágyait.
A férfi hármas szerepköre
Apa
Harcos
Hódító
ANYATÍPUSOK
SZERVEZŐ--Diktátor, rend a lelke mindennek, mindent leszervez, megmondja a tutit.
Üzenete : Nem vagy jó ha nem teljesítesz.
TYÚKANYÓ--Mamahotelben tartja a gyerekét. aki nem tudja a saját életét élni. Ezek az anyák magányosak csak a gyerek fontos neki.
MÁRTÍR---Bűntudatot kelt mindenkiben, zsarolja a gyerekét.A gyerek párkapcsolatát is megkeserítheti. Képes beteg lenni , ha a gyerek nem úgy csinál ahogy ő szeretné.
ANYAOROSZLÁN---Mindent megold a gyerek helyett , ezzel elveszi tőle a küzdés örömét, igy a gyereke nem tanul meg küzdeni.
TÁVOLSÁGTARTÓ--- Nem figyel a gyerekre, telefonál, csetel, skypol. A gyerek azt érzi anya nem ér rá, anya nem szeret engem , és ő sem tanul meg szeretni.
BARÁTNŐ ANYA---Egyenrangúként kezeli a gyereket ami egészségtelen.
AGRESSZÍV -
ELÉG JÓ ANYA--Jó anya nem létezik ! Az elég jó kialakítja az ősbizalmat, el tudja engedni a gyerekét ami azt jelenti hogy önállóságot biztosít neki és a rendelkezésére áll ha a gyerek szeretné.
A MŰKÖDŐ CSALÁD ÉS A SZÜLŐI HIVATÁS
ÉRDEKLŐDÉS .-érzelmek előtérbe helyezése, kérdezzük meg a gyreketől hogy érezte magát, kommunikáljunk vele . A komm. mintákat a családból hozzuk.
SZERETET--a szülők szeretetkapcsolata meghatározó, ebből tanul a gyerek.
szeretetnyelvek gyakorlása
GYEREKRE ÉS EGYMÁSRA FORDÍTOTT IDŐ -- a minőségi idő amit egymással töltünk és csak egymásra figyelünk
KÖVETKEZETESSÉG
SZABÁLYOK BETARTÁSA--szabályok nélkül nincs működő család, kapcsolat
SZÜLŐK ÖSSZEHANGOLT ÉLETFILOZÓFIÁJA
A nő hármas szerepköre
Anya---anyai szerepkör
Amazon--- , dolgozó nő. élvezi a munkát a tennivalóit
Kurtizán --a csábító nő
A teljes élethez mind a három szerepet meg kell valósítani. Természetesen a személyiségben különböző arányban van jelen a három szerepkör, életkoronként is változik , hogy mikor melyik kerül előtérbe.
Csak boldog anya tud boldoggá tenni egy gyereket , csak az aki éli az életét és nem fojtja el magában a vágyait.
A férfi hármas szerepköre
Apa
Harcos
Hódító
ANYATÍPUSOK
SZERVEZŐ--Diktátor, rend a lelke mindennek, mindent leszervez, megmondja a tutit.
Üzenete : Nem vagy jó ha nem teljesítesz.
TYÚKANYÓ--Mamahotelben tartja a gyerekét. aki nem tudja a saját életét élni. Ezek az anyák magányosak csak a gyerek fontos neki.
MÁRTÍR---Bűntudatot kelt mindenkiben, zsarolja a gyerekét.A gyerek párkapcsolatát is megkeserítheti. Képes beteg lenni , ha a gyerek nem úgy csinál ahogy ő szeretné.
ANYAOROSZLÁN---Mindent megold a gyerek helyett , ezzel elveszi tőle a küzdés örömét, igy a gyereke nem tanul meg küzdeni.
TÁVOLSÁGTARTÓ--- Nem figyel a gyerekre, telefonál, csetel, skypol. A gyerek azt érzi anya nem ér rá, anya nem szeret engem , és ő sem tanul meg szeretni.
BARÁTNŐ ANYA---Egyenrangúként kezeli a gyereket ami egészségtelen.
AGRESSZÍV -
ELÉG JÓ ANYA--Jó anya nem létezik ! Az elég jó kialakítja az ősbizalmat, el tudja engedni a gyerekét ami azt jelenti hogy önállóságot biztosít neki és a rendelkezésére áll ha a gyerek szeretné.
A MŰKÖDŐ CSALÁD ÉS A SZÜLŐI HIVATÁS
ÉRDEKLŐDÉS .-érzelmek előtérbe helyezése, kérdezzük meg a gyreketől hogy érezte magát, kommunikáljunk vele . A komm. mintákat a családból hozzuk.
SZERETET--a szülők szeretetkapcsolata meghatározó, ebből tanul a gyerek.
szeretetnyelvek gyakorlása
GYEREKRE ÉS EGYMÁSRA FORDÍTOTT IDŐ -- a minőségi idő amit egymással töltünk és csak egymásra figyelünk
KÖVETKEZETESSÉG
SZABÁLYOK BETARTÁSA--szabályok nélkül nincs működő család, kapcsolat
SZÜLŐK ÖSSZEHANGOLT ÉLETFILOZÓFIÁJA
Egy 85 éves öregúr tanácsai
Egy joviális öregúr tanácsai az életre
Írta: Ferles Péter, idő: 2013-03-26 13:33:22
Rogers a pszichológia Freud-ja. Onnan lehet tudni, hogy jó terapeutához sodort a szél, hogy nagyapádnak is elfogadnád. Hát nekem pont ilyen ez a mosolygós öregúr, aki élete vége felé pár egyszerű gondolatban összefoglalta 85 évének tapasztalatait. Csemegézzünk belőle:
Már ahogy kezdi az írását is figyelemreméltó, ugyanis alázatról árulkodik. Nem megcáfolhatatlan igazságokat hírdet, amikkel meg akarja hódítani a világot, hanem a tapasztalatait írja le magának. Lelkéből kihalászott igazgyöngyöket, amik lehet másnak csak söröskupak: ,,Szeretném világosan leszögezni, hogy ezek a tapasztalatok nekem jelentenek valamit. Nem tudom, hogy Önökre is érvényesek-e. Nem áll szándékomban,bárkit is meggyőzni. Ilyen szellemben adom közre azokat a tapasztalataimat, amik most következnek. Csak azt mondhatom, hogy nekem fontosak, és mindig is azok voltak. Állandóan tanulom és újratanulom őket. Sokszor nem eszerint cselekszem, és megbánom.
1, Ne játszd meg magad
Arra a következtetésre jutottam, hogy hosszú távon nem segít, ha másnak mutatkozom, mint ami vagyok. Nem használ, ha nyugodtan és kedvesen viselkedem, amikor valójában mérges vagyok. Nem használ, ha szívélyesnek látszom, ha éppen ellenséges vagyok. Nem használ, ha magabiztosnak akarok tűnni, amikor éppen bizonytalan és rémült vagyok. Ilyen módon nem tudtam más egyénekkel konstruktív kapcsolatot kialakítani.
2. Fogadd el magad
Úgy hiszem, hogy hatékonyabb vagyok, ha el tudom fogadni saját magam, és képes vagyok önmagamat adni. Könnyebb elfogadni magamat, mint nyilvánvalóan tökéletlen egyént, aki nem tud mindig úgy viselkedni, ahogy szeretne. Számomra azért értékes, mert az a különös paradoxon rejlik benne, hogy elfogadom magamat olyannak, amilyen vagyok, akkor megváltozom. Azt hiszem, nem tudunk megváltozni, nem tudunk továbblépni onnan, ahol vagyunk, csak, ha tökéletesen elfogadjuk magunkat. Ezután a változás szinte észrevétlenül következik be.
3, A valódi kapcsolatok lüktetnek, pulzálnak, változnak
Egy másik eredmény, ami abból adódhat, hogy önmagam vagyok, hogy kapcsolataim valóssá válnak. A valódi kapcsolatok attól izgalmasak, hogy elevenek, és sokat jelentenek. A valódi kapcsolatok inkább változnak, mint stagnálnak.
4, Be liberal
Most rátérek egy alapvető felismerésemre, melynek a magam részéről különös jelentőséget tulajdonítok. Óriási értéke van annak, ha megengedhetem magamnak, hogy megértsek egy másik embert. Az első reakciónk ha mások mondanak valamit; hogy azonnal értékeljük, megítéljük, ahelyett, hogy megértenénk. Szerintem ez azért van, mert a megértés megváltoztathat. És mindnyájan félünk a változásoktól. Nem könnyű megengedni magunknak, hogy megértsünk valakit, hogy mélyen, tökéletesen, empátiásan belehelyezkedjünk a másik ember gondolatvilágába. És nagyon ritka is.
5, Változz, fejlődj, gazdagodj
A megértés kétszeresen gazdagabbá tesz. Azt tapasztaltam, hogy ha megértem és átérzem egy ember viselkedését, mindezek a megértések valahogy engem tesznek gazdagabbá. Ezekből a tapasztalatokból olyasmit tanulok, amitől megváltozom, másmilyen, azt hiszem, érzékenyebb leszek. Talán még ennél is fontos a tény, hogy ezeknek az embereknek a megértése őket is megváltoztatja. Ezáltal fogadják el saját félelmeiket és bizonytalanságaikat, bizarr gondolataikat, tragikus érzéseiket éppúgy, mint bátorságuk és kedvességük, szeretetük és érzékenységük pillanatait. Én is azt tapasztalom, hogy amikor tökéletesen értjük ezeket az érzéseket, akkor el tudjuk őket fogadni saját magunkban is. És akkor rájövünk, hogy az érzéseink és saját magunk is változunk.
6, Légy nyitott
Egy másik felismerés, ami jelentőssé vált számomra: Gyarapítónak tartom, ha olyan csatornákat nyitok, amelyeken át mások eljuttathatják hozzám érzéseiket, észleléseik magánvilágát. Mivel a megértés segít az elfogadásban, szeretném csökkenteni a távolságot köztem és mások között, ha ezt ők is akarják.
7, Az elfogadás elégedettséghez vezet
A következő felismerés így szól: Minél inkább tudomásul veszem a magam és a másik ember valóságát, annál kevésbé kapom magam azon, hogy igyekszem a "dolgokat elrendezni". Ahogyan próbálok magamra odafigyelni és a bennem zajló élményekre, s mind jobban igyekszem, hogy a másik emberre is ugyanúgy figyeljek, annál nagyobb alázattal viszonyulok az élet bonyolult dolgaihoz. Így egyre kisebb a késztetésem, hogy elrendezzem a dolgokat, célokat tűzzek ki, embereket befolyásoljak, győzködjem és tereljem őket arra, amerre én szeretném, hogy menjenek. Sokkal elégedettebb vagyok egyszerúen azzal, hogy önmagam vagyok, és hagyom, hadd legyen más is önmaga.
8, Bízz magadban
Ehhez a felismeréshez kapcsolódik, hogy mások értékelése számomra nem irányadó. Mások ítélete, bár meg kell hallgatni és el kell fogadni annak, ami, nekem nem lehet mértékadó.
Azért nem érdekelt túlságosan mások véleménye, mert úgy éreztem, csak egyetlen személy tudhatja, hogy amit csinálok, az tisztességes vagy pedig hazug, elhárító és kóros dolog-e, és ez a személy én vagyok.
9, Az együttérzés összeköt az ítélkezés szétválaszt
Ez a felismerést azért jelent sokat számomra, mert ettől érzem, hogy mennyire hasonlítok másokhoz. Ami a legszemélyesebb, az a legáltalánosabb. Ami mindannyiunkban a legszemélyesebb, az valószínűleg az, amit ha másokkal megosztunk, -elmondunk; másoknak is sokat jelent. Ez a felismerés segített abban, hogy megértsem a művészeket és költőket, mint olyan embereket, akiknek van bátorságuk kifejezni önmaguk különös voltát.
10, Semmi sem állandó
Engedjék meg, hogy felismeréseim hosszú sorát azokkal zárjam, amelyik röviden így fogalmazható meg: az élet, amikor a legjobb, állandóan zajló, változó folyamat, amiben semmi sem végleges. Úgy látom, hogy az élet a legszínesebb és legeredményesebb szakaszában is hullámzó folyamat. Ezt átélni egyszerre lenyűgöző és kicsit félelmetes is. Én úgy látom, hogy akkor vagyok a legjobb formában, amikor hagyom, hogy élményeim sodra vigyen abba az irányba, ami látszólag előre mutat, olyan célok felé, amik csak halványan rajzolódnak ki bennem. Az élet mindig az alakulás stádiumában van.
Tapasztalatom paradox aspektusa mégis az, hogy minél inkább akarok az élet bonyolultságában egyszerűen csak önmagam lenni, s minél inkább igyekszem a magam és mások realitásait megérteni és elfogadni, annál nagyobb változásokat észlelek. Ez nagyon ellentmondásos amilyen mértékben akarunk önmagunk maradni, azt vesszük észre, hogy nemcsak mi változunk, de velünk kapcsolatban álló többi ember is. Legalábbis ezt élem át legelevenebben, és ez az egyik legmélyebb felismerés, amelyhez személyes és szakmai életemben eljutottam.” (Rogers, 1961)
Rogers, Carl, 1961, On Becoming a Person, Boston: Houghton Miffin, (1961. Pp. 15-27.),
1, Ne játszd meg magad
Arra a következtetésre jutottam, hogy hosszú távon nem segít, ha másnak mutatkozom, mint ami vagyok. Nem használ, ha nyugodtan és kedvesen viselkedem, amikor valójában mérges vagyok. Nem használ, ha szívélyesnek látszom, ha éppen ellenséges vagyok. Nem használ, ha magabiztosnak akarok tűnni, amikor éppen bizonytalan és rémült vagyok. Ilyen módon nem tudtam más egyénekkel konstruktív kapcsolatot kialakítani.
2. Fogadd el magad
Úgy hiszem, hogy hatékonyabb vagyok, ha el tudom fogadni saját magam, és képes vagyok önmagamat adni. Könnyebb elfogadni magamat, mint nyilvánvalóan tökéletlen egyént, aki nem tud mindig úgy viselkedni, ahogy szeretne. Számomra azért értékes, mert az a különös paradoxon rejlik benne, hogy elfogadom magamat olyannak, amilyen vagyok, akkor megváltozom. Azt hiszem, nem tudunk megváltozni, nem tudunk továbblépni onnan, ahol vagyunk, csak, ha tökéletesen elfogadjuk magunkat. Ezután a változás szinte észrevétlenül következik be.
3, A valódi kapcsolatok lüktetnek, pulzálnak, változnak
Egy másik eredmény, ami abból adódhat, hogy önmagam vagyok, hogy kapcsolataim valóssá válnak. A valódi kapcsolatok attól izgalmasak, hogy elevenek, és sokat jelentenek. A valódi kapcsolatok inkább változnak, mint stagnálnak.
4, Be liberal
Most rátérek egy alapvető felismerésemre, melynek a magam részéről különös jelentőséget tulajdonítok. Óriási értéke van annak, ha megengedhetem magamnak, hogy megértsek egy másik embert. Az első reakciónk ha mások mondanak valamit; hogy azonnal értékeljük, megítéljük, ahelyett, hogy megértenénk. Szerintem ez azért van, mert a megértés megváltoztathat. És mindnyájan félünk a változásoktól. Nem könnyű megengedni magunknak, hogy megértsünk valakit, hogy mélyen, tökéletesen, empátiásan belehelyezkedjünk a másik ember gondolatvilágába. És nagyon ritka is.
5, Változz, fejlődj, gazdagodj
A megértés kétszeresen gazdagabbá tesz. Azt tapasztaltam, hogy ha megértem és átérzem egy ember viselkedését, mindezek a megértések valahogy engem tesznek gazdagabbá. Ezekből a tapasztalatokból olyasmit tanulok, amitől megváltozom, másmilyen, azt hiszem, érzékenyebb leszek. Talán még ennél is fontos a tény, hogy ezeknek az embereknek a megértése őket is megváltoztatja. Ezáltal fogadják el saját félelmeiket és bizonytalanságaikat, bizarr gondolataikat, tragikus érzéseiket éppúgy, mint bátorságuk és kedvességük, szeretetük és érzékenységük pillanatait. Én is azt tapasztalom, hogy amikor tökéletesen értjük ezeket az érzéseket, akkor el tudjuk őket fogadni saját magunkban is. És akkor rájövünk, hogy az érzéseink és saját magunk is változunk.
6, Légy nyitott
Egy másik felismerés, ami jelentőssé vált számomra: Gyarapítónak tartom, ha olyan csatornákat nyitok, amelyeken át mások eljuttathatják hozzám érzéseiket, észleléseik magánvilágát. Mivel a megértés segít az elfogadásban, szeretném csökkenteni a távolságot köztem és mások között, ha ezt ők is akarják.
7, Az elfogadás elégedettséghez vezet
A következő felismerés így szól: Minél inkább tudomásul veszem a magam és a másik ember valóságát, annál kevésbé kapom magam azon, hogy igyekszem a "dolgokat elrendezni". Ahogyan próbálok magamra odafigyelni és a bennem zajló élményekre, s mind jobban igyekszem, hogy a másik emberre is ugyanúgy figyeljek, annál nagyobb alázattal viszonyulok az élet bonyolult dolgaihoz. Így egyre kisebb a késztetésem, hogy elrendezzem a dolgokat, célokat tűzzek ki, embereket befolyásoljak, győzködjem és tereljem őket arra, amerre én szeretném, hogy menjenek. Sokkal elégedettebb vagyok egyszerúen azzal, hogy önmagam vagyok, és hagyom, hadd legyen más is önmaga.
8, Bízz magadban
Ehhez a felismeréshez kapcsolódik, hogy mások értékelése számomra nem irányadó. Mások ítélete, bár meg kell hallgatni és el kell fogadni annak, ami, nekem nem lehet mértékadó.
Azért nem érdekelt túlságosan mások véleménye, mert úgy éreztem, csak egyetlen személy tudhatja, hogy amit csinálok, az tisztességes vagy pedig hazug, elhárító és kóros dolog-e, és ez a személy én vagyok.
9, Az együttérzés összeköt az ítélkezés szétválaszt
Ez a felismerést azért jelent sokat számomra, mert ettől érzem, hogy mennyire hasonlítok másokhoz. Ami a legszemélyesebb, az a legáltalánosabb. Ami mindannyiunkban a legszemélyesebb, az valószínűleg az, amit ha másokkal megosztunk, -elmondunk; másoknak is sokat jelent. Ez a felismerés segített abban, hogy megértsem a művészeket és költőket, mint olyan embereket, akiknek van bátorságuk kifejezni önmaguk különös voltát.
10, Semmi sem állandó
Engedjék meg, hogy felismeréseim hosszú sorát azokkal zárjam, amelyik röviden így fogalmazható meg: az élet, amikor a legjobb, állandóan zajló, változó folyamat, amiben semmi sem végleges. Úgy látom, hogy az élet a legszínesebb és legeredményesebb szakaszában is hullámzó folyamat. Ezt átélni egyszerre lenyűgöző és kicsit félelmetes is. Én úgy látom, hogy akkor vagyok a legjobb formában, amikor hagyom, hogy élményeim sodra vigyen abba az irányba, ami látszólag előre mutat, olyan célok felé, amik csak halványan rajzolódnak ki bennem. Az élet mindig az alakulás stádiumában van.
Tapasztalatom paradox aspektusa mégis az, hogy minél inkább akarok az élet bonyolultságában egyszerűen csak önmagam lenni, s minél inkább igyekszem a magam és mások realitásait megérteni és elfogadni, annál nagyobb változásokat észlelek. Ez nagyon ellentmondásos amilyen mértékben akarunk önmagunk maradni, azt vesszük észre, hogy nemcsak mi változunk, de velünk kapcsolatban álló többi ember is. Legalábbis ezt élem át legelevenebben, és ez az egyik legmélyebb felismerés, amelyhez személyes és szakmai életemben eljutottam.” (Rogers, 1961)
Rogers, Carl, 1961, On Becoming a Person, Boston: Houghton Miffin, (1961. Pp. 15-27.),
2013. március 4., hétfő
Tudatváltás
Egy forradalmi tudatváltáson mész keresztül, ami alapjaiban változtat meg mindent körülötted.
Mi történik velem és körülöttem az elmúlt években?
Ha most úgy érzed, hogy egy tökéletes káosz az egész életed és fogalmad sincs, hogy mit kellene most tenned, akkor azt kell hogy mondjam, egyáltalán nem vagy egyedül. Azt is ki merem jelenteni, hogy az égvilágon semmit nem csináltál rosszul, amiért most bűnösnek kellene érezned magad és amiért büntetne téged az élet.
Ami most történik veled az nem büntetés, éppen ellenkezőleg az életed egyik legnagyobb lehetőségének a küszöbén állsz, ami nem csak számodra, de az emberiség minden tagja számára is egy forradalmi változás, és ez alapjaiban változtatja meg az életedről alkotott minden eddigi elképzelésedet.
Egy új tudatosság van kibontakozóban benned és körülötted.
Az emberiség fejlődése egy olyan pontra jutott, ahonnan csak egy fejlődési ugrással képes továbblépni. Ez a lépés az emberiség evolúciójának következő állomása, ez azonban nem biológiai fejlődés, hanem a tudat evolúciója. Ennek az evolúciós változásnak vagy épp a szemtanúja és az "elszenvedője" is, mert minden változás, ami velünk megtörténik kisebb vagy nagyobb fájdalommal jár.
Ez a mostani változás egy teljes újjászületés lehetőségét hordozza számodra, amiben a régi tudatodnak törvényszerűen meg kell halnia. Az a szenvedés, amit jelen pillanatban átélsz nem más mint a régi tudatod haláltusája. Az új tudatosság, az ERŐ tudatossága csak akkor lesz képes megszületni benned, ha a régi tudatod teljes egészében elengedted, és üres, nyitott és befogadó leszel az új tudatosság számára.
Régi tudatosságod számára a biztonság az egyetlen, ami igazán fontos!
A régi tudatosság az, amit a spirituális köznyelv EGÓ tudatnak nevez. Az EGÓ tudat számára az adja meg a biztonságot ha a téged körülvevő világban kapaszkodókat talál maga számára, amivel azonosíthatja magát: "Ez vagyok ÉN!" Ilyen kapaszkodó mindaz, amivel az életed során körülveszed magad, mint a munkád, az otthonod, a körülményeid, de még azok az emberek is, akikhez ragaszkodsz és akiket szeretsz.
Az EGÓ számára a legnagyobb veszélyt ezeknek a körülményeknek a megváltozása jelenti, éppen ezért minden változást rendkívül erős fájdalommal reagál le, ami arra ösztönöz téged, hogy a lehető legritkábban változtass a már jól bejáratott és kialakult körülményeken.
A régi tudatosság a félelem tudatossága.
A félelem az EGÓ számára a legjobb eszköz arra, hogy távol tartson téged a változástól. Az EGÓ a félelemmel tart kordában téged, azzal biztosítva a saját fennmaradásának szükségességét. Amíg van benned félelem, addig az EGÓ él és virul, és biztos lesz abban, hogy nem fenyegeti veszély a fennmaradását.
Létezik három alapfélelem, ami a legerősebben és a leggyakrabban megjelenik a mai modern társadalomban, és amelyek közül az vagy egyik, vagy akár mindegyik, valamilyen formában már bizonyára téged is megérintett az eddigi életed során.
Félelem az anyagi veszteségtől.
Az EGÓ egyik legfontosabb játéka ez. Az anyagi értékek elvesztésétől való félelemmel az EGÓ képes sakkban tartani téged. Ezért alakult ki az emberiségben az egymással való versengés tudata, aminek a lényege az anyagi javak minél nagyobb mértékű felhalmozása, és bebiztosítása a veszteség ellen.
Ha csak belegondolsz, hogy elveszítheted a munkádat, vagy a megélhetésedet máris gyomorszorító félelem lesz úrrá rajtad és ez rabszolgaként kényszerít téged arra, hogy akár olyan munkát is elvégezz, amire másként nem lennél hajlandó.
Ez az oka annak, hogy ha nem tudsz egyéniségként a saját lábadra állni, hiszen az EGÓ tudat elhiteti veled, hogy van veszteni valód, és ha kockáztatsz, akkor könnyen elbukhatsz, ezért jobb ha inkább csendben meghúzod magad az egyik sarokban.
Félelem a magányosságtól.
Az EGÓ második legfontosabb játéka, a magányosságtól való félelem. Ez a félelem, abból a téves tudatból fakad, hogy teljesen egyedül vagy a világban és a világ összes létezőjétől leválasztva éled az életed. Ez az érzés az, ami arra késztet téged, hogy újra és újra belekapaszkodj azokba az emberekbe, akik körülvesznek téged.
A magányosságtól való félelem képes valóban "magányossá" tenni téged, hiszen a félelem következtében egy olyan falat építesz magad köré, ami alapjaiban akadályozza meg az emberi kapcsolataid sikerességét. Ennek oka az önbizalomhiányodban keresendő, hiszen ha nem vagy birtokában a saját erődnek, akkor a nem csak magadban, de a másik emberben sem tudsz megbízni.
Ha nem bízol magadban, akkor nem tudod szeretni sem magad, sem másokat. Ez a játszma pedig egy hatalmas lehetőség az egó számára, hogy a markában tarsa az életed, hiszen így a világot egy veszélyes helynek láttatja veled, amitől csak az EGÓD képes megvédeni téged.
Félelem a változástól.
Az egó harmadik játéka, hogy megpróbál téged az állandóság, a stabilitás és a kiszámíthatóság illúziójában tartani, ezért elhiteti veled, hogy akkor vagy erős és magabiztos ember, ha minden ami körülvesz téged csak nagyon lassan, vagy inkább egyáltalán nem változik meg körülötted. Ez az érzés a külső építkezés illúziójában tart téged.
Az külső építkezés a belső bizonyosság és magabiztosság illúzióját teremti meg benned, vagyis: "Az vagyok, amim van és akikkel körülvettem magam!" Ez az illúzió azonban újra és újra csúnya véget ér abban a pillanatban, ahogy a külső körülményeid megváltoznak. Elveszíted amid van, vagy elveszítesz valakit, akit akarva-akaratlanul birtokolsz.
Ha egy meghatározott életszínvonalon élsz, van egy munkád, van egy életstílusod, amit magad számára kialakítottál, akkor erre építed önmagad, még akkor is ha nem tudsz róla. Az életkörülményed hírtelen negatív változása "tragikus" következménnyel jár az önbizlamadra, az életerődre, és hosszú távon az egészségedre és az egész életedre nézve.
Ahhoz hogy észrevedd az életedben valami nincs rendjén, és nyitottá válj a változásra, szükségszerűen meg kellett tapasztalnod a veszteséget vagy az életkörülményeid hirtelen megváltozását. Egy ilyen változás felnyitja a szemed arra a rabságra, amiben eddig élted az életed.
Az elmúlt néhány évben szinte egyik percről a másikra történtek olyan hirtelen változások körülötted, amelyek visszafordíthatatlanul megváltoztatták az addigi életed. Ezek a változások nem csupán az életed egyik vagy másik területét érintették, hanem az egészét. Ha a magánéletedben történt változás, akkor ez a változás sok esetben magával hozta a munkád, de akár még a lakóhelyed megváltozását is, és ezek a változások az életed bármely szegmenséből képesek voltak elindulni.
A félelem helyett válaszd az erőt!
Az az új tudatosság, ami ebben a pillanatban kibontakozóban van benned, nem a félelem, hanem az ERŐ tudatossága. Ha eleged van már abból, hogy egy életen át a félelmeid határozzák meg minden tettedet és megakadályozzák az álmaid valóra válását, akkor eljött a változás ideje, amikor az EGÓ tudatosság és a félelmeid helyett a benned lévő ERŐ határozza meg milyen irányba tartson az életed.
3 fontos kérdés-amit fel kell tenned magadnak
1.Ki vagyok én és mi a legfontosabb feladatom?
2.Pontosan mi az, amire a jelen pillanatban a leginkább vágyom? 3.Mit kell tennem, hogy megvalósuljon a vágyam? |
1. ÖNBIZALOM
2. JÖVÕKÉP
3. TETTERÕ
1. ÖNBIZALOM: Ki vagyok én?
Milyen helyzetekben érzem jól magam, milyen helyzetekben nem?
Kik azok az emberek, akikkel jól érzem magam és kik azok, akikkel nem?
Az ÖNBIZALOMHOZ vezetõ egyenes út, ha kerülöd azokat a helyzeteket és embereket, akikkel nem érzed jól magad és keresed azokat a helyzeteket és embereket, akik között jól érzed magad.
Ha most azzal akarsz érvelni nekem, hogy könnyen beszélek, de ezt te nem tudod megcsinálni, akkor csak annyit mondok neked NE KERESS KIFOGÁSOKAT. Tudom, hogy nehéz lépés magad mögött hagyni mindent, ami visszahúz, de ez az egyetlen járható út az önbecsülésed és a 100% ÖNBIZALMAD felépítéséhez.
2. JÖVÕKÉP: Mire vágyom?
Milyen emberekkel akarom körülvenni magam?
Mi az a feladat, amit szenvedélyesen tudok végezni minden nap?
Mi az az anyagi körülmény és egzisztencia, ami kielégítõ lenne számomra?
Milyen emberré akarok válni miközben mindezt elérem?
Tudod sokan nem mernek elég ÕSZINTÉK lenni saját magukhoz, hogy megválaszolják ezeket a kérdéseket, de tudom, hogy benned VAN ELÉG BÁTORSÁG hozzá. Egyszerûen csak játssz el a gondolattal, mintha képzeletben már megnyerted volna a lottó öt találatos nyereményét. Itt állsz dús gazdagon. Milyen életet fogsz teremteni magad számára?
Tudtad, hogy a lottó nyertesek 95%-a 5 éven belül sokkal szegényebb lesz, mint a lottó nyeremény elõtt volt. Ennek az oka roppant egyszerû, nem tudnak válaszolni a fenti négy kérdésre, ezért nem tudnak mit kezdeni a lehetõségükkel és a pénz rövid idõn belül elúszik tõlük. Ijesztõen hangzik? IGEN! Neked azonban van más választásod, képes vagy magad számára 100% KRISTÁLYTISZTA JÖVÕKÉPET építeni.
3. TETTERÕ: Mit teszek annak érdekében, hogy megvalósuljanak a VÁGYAIM?
Milyen tervet készítettem magam számára?
Milyen tudást kell megszereznem a tervem megvalósításához?
Milyen akadályok állnak az utamban?
Mit kell tennem, hogy ezeket az akadályokat elhárítsam?
Tudtad, hogy az embereknek csupán az 1%-a fog bele az álmai megvalósításába. Mit csinál akkor a többi? Megmondom neked õszintén. VÁRJA A SÜLTGALAMBOT! Az emberek 99%-a arra vár, hogy valaki megcsinálja helyette és lerakja elé az eredményt ezüsttálcán, de sajnos ez soha nem történik meg, ezért inkább ül ölbe tett kézzel és SAJNÁLTATJA SAJÁT MAGÁT és másokat okol a kudarcaiért.
Tudom, hogy Te az emberiség felsõ 10%-ba tartozol, és ezt abból tudom, hogy csak a felsõ 10% kötelezi el magát a tanulás mellett. De vajon akarsz e a felsõ 1%-ba tartozni, aki nem csak tanul, nem csak álmodozik, hanem CSELEKSZIK. Ehhez tervet kell készítened és hozzá kell látnod a munkához.
1. 100% ÖNBIZALOM, vagyis a BELSŐ ERŐ.
A 100% ÖNBIZALOM azt jelenti, hogy pontosan tudod, hogy ki vagy TE, és MIRE VAGY KÉPES. Ez annak a ténynek a felismerése és elfogadása, hogy egyszeri és megismételhetetlen ember vagy, egy egyszeri és megismételhetetlen küldetéssel, amit kizárólag te vagy képes betölteni. A létezésednek meghatározott célja és értelme van. A te feladatod, hogy ezt a célt és értelmet megtaláld és az ebből eredő küldetést képes legyél betölteni. Ha felismered és elfogadod az életed küldetését, akkor ura vagy a belső erőnek.
2. 100% JÖVŐKÉP, vagyis a KÜLSŐ ERŐ!
A 100% JÖVŐKÉP azt jelenti, hogy pontosan tudod merre tart az életed, mert vannak céljaid, amik megvalósításán folyamatosan dolgozol. El kell fogadnod a tényt, hogy a valóság, amiben élsz folyamatos változásban van. A külső erő kiaknázása abból ered, hogy felismered a változásban nem veszély, hanem lehetőség van a számodra, amit a belső erőd birtokában képes vagy megragadni és kihasználni, hogy az életed az általad kijelölt cél felé haladjon.
3. 100% TETTERŐ, vagyis a TEREMTŐ ERŐ
A 100% TETTERŐ azt jelenti, hogy képes vagy magabiztosan cselekedni a céljaid megvalósítása érdekében. A teremtő erő, a belső erő és a külső erő találkozásából és egyensúlyából fakad. Azt jelenti, hogy képes vagy irányítani az életed a küldetéseddel, és az életed lehetőségeivel összhangban megteremtve magad számára azt a valóságot, amire a szíved legmélyéről vágysz.
VÉGZET, SORS, SZABAD AKARAT
Popper Péter írása alapján
A végzet ősi fogalom , ananké ahogy a görögök mondták. A végzet ellen lehet harcolni, küzdeni de a győzelem reménye nélkül.A tragikus hősök , a nagy jellemek mindig felveszik a harcot a végzetük ellen , és elbuknak.
A végzet sorssá enyhülhet, igy a sors lazább mint a végzet, vagyis az embernek van valami befolyásolási lehetősége a saját sorsát illetően.
Seneca azt mondja : vezetik a végzetek az akarót aki hagyja , a nem akarót vonszolják.vagyis ugyanoda jut el csak jól összetöri magát a vonszolásban.....
A Káin -Ábel történet azt példázza , hogy nincs nagyobb sérelem az elutasításnál. Ennél nagyobb pszichés trauma és sérelem nem létezik, mint hogy valakit szerelmi partnerként , barátként munkatársként elutasítanak.
A determináció, a szabadság -felelsz e magadért vagy sem-alapkérdések. Ugyanis ha szabad az ember akkor felelős magáért, akkor lehet bűnösnek nyilvánítani és lehet felelősségre vonni.Ha viszont nem szabad hanem determinált , meghatározott egy isteni erő által .akkor nem lehet felelősségre vonni, nem lehet bűnössé nyilvánítani.
Ha megnézzük az emberiség fejlődését az ókortól napjainkig abból a szempontból, hogy szabad akarat és önmagáért való felelősség akkor válasszuk szét a kettőt.
Az ember akarata szabad. az akarati életem szabadon szárnyalhat , ugrálhat. Én ezt ez egész akarat-szabadság problémát álproblémának látom. Nem ugyanaz az akarat szabadsága és a cselekvés szabadsága . Itt a különbség , hogy az akaratom szabad de a cselekvésen nem. Vagyis hiába akarok valamit szabadon , a cselekvésem nem szabad, nem engedi megvalósulni. A cselekvésnek vannak korlátjai, gátjai nem az akaratnak.
Thomas Mann azt mondja , hogy pszichológiai hibát követ el aki összetéveszti a külsőleg magvalósíthatót a belsőleg lehetségessel. Mert külsőleg mindent lehet, mindent megcsinálhatok de van e rá belső lehetőségem ? ??????Az egész probléma ugyanis a a belső lehetőségre vonatkozik. Hogy mire van az embernek belső lehetősége.
Ha pl van egy tinédzser gyerek akit megvernek és következő alkalommal neki van egy hatlövetű fegyvere . Azt mondja nem bántja őket mert ő nem tud belelőni egy másik emberbe. .A pisztoly tehát megadja neki a külső lehetőséget de van e belső lehetősége lőni vele ? ha nincs belső lehetősége nem marad más választása mint áldozatnak lenni.
Az egszisztencialista filozófia azt hirdeti hogy a legfontosabb dolga az embernek a döntés a választás.Miért ?
Mert Sartre azt mondja aki nem dönt , aki nem vállalja a döntések és választások felelősségét az kiengedi a kezéből a sorsának az irányítását.
Sodrodó lesz rábízza a rajta kívüli erőkre , hogy formálják a sorsát.
És ha valaki dönt és választ akkor mi van ? Akkor is kiengedte a kezéből sorsának irányítását --mondja Sartre--mert olyan bonyolult determinációs rendszerek befolyásolják az ember életét , hogy nem tudja kiszámítani döntéseinek következményeit.
De ennek ellenére dönteni kell és választani mert ez tartja egyedül egyben az embert pszichésen , különben úgy szétesik , hogy összeszedhetetlen.
Igen. Néha kicsit for,mátlanra alakítjuk az életünket , nem olyanra mint amilyenre szeretnénk., ami megfelelne az ideáljainknak, de mégsem tehetünk mást ---mivel ez az egyetlen életünk--- hogy szeretni kell. Szeretni kell önmagunkat. A világgal akkor lehet különbékét kötni--mondjuk egy pszichoterápiában --ha az ember kibékül önmagával és fölvállalja . hogy ő ilyen. Amíg az ember nem békél meg önmagával, addig azt sem fogja elhinni , hogy más ember szereti , szeretheti, mert ő sem szereti önmagát.
Feldmár András írása alapján
Két angol szó között kell különbséget tennünk : fate és destiny : sors és végzet.
A görögök és a rómaiak úgy képzelték az életüket , mintha marionett bábuk lennének és zsinóron rángatnák őket.A kereszténység és a zsidóság már másképp vélekedett erről. Ők azt gondolták , hogy nemcsak zsinóron rángatnak az istenek hanem én is elhatározhatom hogy hova megyek. vagy hogy milyen legyen az életem.
Az embereknek tehát sok választása van : bele kell néznie a szivébe hogy görögül él e vagy zsidóul .
Ha görögül él akkor úgy érzem depresszionált lesz. Hiszen ha az amit én akarok semmi köze ahhoz ami történik akkor az nagyon szomorú dolog.Akkor az embernek el kell szégyellnie magát. Mert ha olyan dolgok történnek velem amin nem tudok változtatni akkor el akarok tűnni, láthatatlanná akarok válni.
ha zsidóul élek akkor viszont meglehet hogy rosszul döntök és lehet emiatt bűntudatom lesz. viszont a bűntudat más mint a szégyen. A bűntudattól meg lehet szabadulni. A szégyentől csak őgy lehet megszabadulni ha az ember bosszút áll.
Van -e szabad akarat ? Szent Ágoston is arról írt már az Istennek , hogy akarok tenni dolgokat de nem teszem, és nem akarok tenni dolgokat de folyamatosan folytatom ???? Miért van ez ?
Bátorítanom kell az embereket arra ha van olyan szokásuk amitől meg akarnak szabadulni azt megtegyék.
és ez tulajdonképpen bátorság kérdése.
Ha nem tesszük meg akkor csak várakozunk amivel az a baj, hogy rettenetesen unalmas.Úgy gondolom hogy a halál azért jön mert az ember teste elunja magát , , unatkozik és azt hiszi hogy mindennek vége van.
A végzet ősi fogalom , ananké ahogy a görögök mondták. A végzet ellen lehet harcolni, küzdeni de a győzelem reménye nélkül.A tragikus hősök , a nagy jellemek mindig felveszik a harcot a végzetük ellen , és elbuknak.
A végzet sorssá enyhülhet, igy a sors lazább mint a végzet, vagyis az embernek van valami befolyásolási lehetősége a saját sorsát illetően.
Seneca azt mondja : vezetik a végzetek az akarót aki hagyja , a nem akarót vonszolják.vagyis ugyanoda jut el csak jól összetöri magát a vonszolásban.....
A Káin -Ábel történet azt példázza , hogy nincs nagyobb sérelem az elutasításnál. Ennél nagyobb pszichés trauma és sérelem nem létezik, mint hogy valakit szerelmi partnerként , barátként munkatársként elutasítanak.
A determináció, a szabadság -felelsz e magadért vagy sem-alapkérdések. Ugyanis ha szabad az ember akkor felelős magáért, akkor lehet bűnösnek nyilvánítani és lehet felelősségre vonni.Ha viszont nem szabad hanem determinált , meghatározott egy isteni erő által .akkor nem lehet felelősségre vonni, nem lehet bűnössé nyilvánítani.
Ha megnézzük az emberiség fejlődését az ókortól napjainkig abból a szempontból, hogy szabad akarat és önmagáért való felelősség akkor válasszuk szét a kettőt.
Az ember akarata szabad. az akarati életem szabadon szárnyalhat , ugrálhat. Én ezt ez egész akarat-szabadság problémát álproblémának látom. Nem ugyanaz az akarat szabadsága és a cselekvés szabadsága . Itt a különbség , hogy az akaratom szabad de a cselekvésen nem. Vagyis hiába akarok valamit szabadon , a cselekvésem nem szabad, nem engedi megvalósulni. A cselekvésnek vannak korlátjai, gátjai nem az akaratnak.
Thomas Mann azt mondja , hogy pszichológiai hibát követ el aki összetéveszti a külsőleg magvalósíthatót a belsőleg lehetségessel. Mert külsőleg mindent lehet, mindent megcsinálhatok de van e rá belső lehetőségem ? ??????Az egész probléma ugyanis a a belső lehetőségre vonatkozik. Hogy mire van az embernek belső lehetősége.
Ha pl van egy tinédzser gyerek akit megvernek és következő alkalommal neki van egy hatlövetű fegyvere . Azt mondja nem bántja őket mert ő nem tud belelőni egy másik emberbe. .A pisztoly tehát megadja neki a külső lehetőséget de van e belső lehetősége lőni vele ? ha nincs belső lehetősége nem marad más választása mint áldozatnak lenni.
Az egszisztencialista filozófia azt hirdeti hogy a legfontosabb dolga az embernek a döntés a választás.Miért ?
Mert Sartre azt mondja aki nem dönt , aki nem vállalja a döntések és választások felelősségét az kiengedi a kezéből a sorsának az irányítását.
Sodrodó lesz rábízza a rajta kívüli erőkre , hogy formálják a sorsát.
És ha valaki dönt és választ akkor mi van ? Akkor is kiengedte a kezéből sorsának irányítását --mondja Sartre--mert olyan bonyolult determinációs rendszerek befolyásolják az ember életét , hogy nem tudja kiszámítani döntéseinek következményeit.
De ennek ellenére dönteni kell és választani mert ez tartja egyedül egyben az embert pszichésen , különben úgy szétesik , hogy összeszedhetetlen.
Igen. Néha kicsit for,mátlanra alakítjuk az életünket , nem olyanra mint amilyenre szeretnénk., ami megfelelne az ideáljainknak, de mégsem tehetünk mást ---mivel ez az egyetlen életünk--- hogy szeretni kell. Szeretni kell önmagunkat. A világgal akkor lehet különbékét kötni--mondjuk egy pszichoterápiában --ha az ember kibékül önmagával és fölvállalja . hogy ő ilyen. Amíg az ember nem békél meg önmagával, addig azt sem fogja elhinni , hogy más ember szereti , szeretheti, mert ő sem szereti önmagát.
Feldmár András írása alapján
Két angol szó között kell különbséget tennünk : fate és destiny : sors és végzet.
A görögök és a rómaiak úgy képzelték az életüket , mintha marionett bábuk lennének és zsinóron rángatnák őket.A kereszténység és a zsidóság már másképp vélekedett erről. Ők azt gondolták , hogy nemcsak zsinóron rángatnak az istenek hanem én is elhatározhatom hogy hova megyek. vagy hogy milyen legyen az életem.
Az embereknek tehát sok választása van : bele kell néznie a szivébe hogy görögül él e vagy zsidóul .
Ha görögül él akkor úgy érzem depresszionált lesz. Hiszen ha az amit én akarok semmi köze ahhoz ami történik akkor az nagyon szomorú dolog.Akkor az embernek el kell szégyellnie magát. Mert ha olyan dolgok történnek velem amin nem tudok változtatni akkor el akarok tűnni, láthatatlanná akarok válni.
ha zsidóul élek akkor viszont meglehet hogy rosszul döntök és lehet emiatt bűntudatom lesz. viszont a bűntudat más mint a szégyen. A bűntudattól meg lehet szabadulni. A szégyentől csak őgy lehet megszabadulni ha az ember bosszút áll.
Van -e szabad akarat ? Szent Ágoston is arról írt már az Istennek , hogy akarok tenni dolgokat de nem teszem, és nem akarok tenni dolgokat de folyamatosan folytatom ???? Miért van ez ?
Bátorítanom kell az embereket arra ha van olyan szokásuk amitől meg akarnak szabadulni azt megtegyék.
és ez tulajdonképpen bátorság kérdése.
Ha nem tesszük meg akkor csak várakozunk amivel az a baj, hogy rettenetesen unalmas.Úgy gondolom hogy a halál azért jön mert az ember teste elunja magát , , unatkozik és azt hiszi hogy mindennek vége van.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)