VERENA KAST : A GYÁSZ

Egy lelki folyamat stádiumai és esélyei 

A FOLYAMAT STÁDIUMAI

ELUTASÍTÁS --Érzéketlenség jellemzi , nem hiszi el hogy megtörtént. Ez néhány órától egy hétig is eltarthat.
FELSZAKADÓ ÉRZELMEK --Harag bánat, dühkitörések , szorongásos és zaklatott állapotok léphetnek fel. Tehetetlenségünket nehezen valljuk be , vétkest keresünk és magunkat is hibáztatjuk.
KERESÉS ÉS ELVÁLÁS--A kapcsolat még további tisztázásra szorul .A keresés gyakran belső párbeszéd alakját ölti, ennek során megtalálhatjuk a partnert diskurálhatunk vele.
Ilyenkor megérezzük, hogy a régi életkörülményünkre nem hagyatkozhatunk többé, világlátásunk és önértékelésünk változtatásra szorul.
Hetekig olyor évekig is eltarthat.
ÖNMAGUNKHOZ ÉS A VILÁGHOZ FŰZŐDŐ ÚJ VISZONY KIALAKÍTÁSA--Ha már nem a  keresésre és a megtalálásra fókuszálunk akkor kezdetét veszi az új viszony kialakítása.
Ezzel azt is bizonyítjuk , hogy a veszteség elfogadása megtörtént.

Szimbiózis és individuáció

A gyászoló abban reménykedik, hogy az elvesztett személyt megtalálja , vagy valamiképpen arra törekszik hogy eggyé olvadjon vele.
Szimbiózison valakinek egy másik emberrel, csoporttal, bizonyos eszmével való eggyé válását értjük. Életünk során a többszöri szimbiózisra való törekvést újra és újra a leválás , valamint az individuáció szakaszai követik. A leválási szakaszon belül  gyakran találkozunk az újbóli közeledés fázisával, mintha a gyermek biztosítani akarná, hogy még mindig van visszaút.Az optimális szimbiózis az újabb leválás és az újabb individuáció feltétele.
Az ember önállóvá válik , megáll a saját lábán és épp az individuáció az ami a szimbiózis utáni vágyat felébreszti benne.
A szimbiózisból való kitalálás azok számára is súlyos feladat, akik maguk sosem jutottak el ehhez az élményhez. A kisgyermek akinek soha nem volt szabad anyjával eggyé olvadnia, nehézségekkel küzd majd autonóm személyiségének kialakításában éppúgy mint az anyja akit nem enged szabadulni  a szimbiózis kötelékéből.
A szimbiózis fenntartásának további oka lehet a jövőtől való félelem.

A szimbiózist valamennyien az élet megváltozása elleni védelemként keressük, a szakadatlan változástól való félelem, a folytonos búcsú kényszere. az elodázhatatlan változás késztet bennünket az állandóság keresésére, amitől aztán még többet várunk el.Feltétlenül szükség van arra , hogy megtaláljuk az optimális szimbiózist, amely valóban biztosítja  személyiségünk gazdagodását, életerőnk fokozódását és nem a beszűkülés irányába hat.