POPPER PÉTER : A BELSŐ UTAK KÖNYVE

Gnóthi szeauton - Ismerd meg önmagadat!

A delphoicától jóslást kértek az emberek, a jövendőjükre, a sorsukra voltak kíváncsiak. A jós azt felelte:

Ismerd meg önmagadat, és tudni fogod a sorsodat. Mert a sorsod te vagy. Nem külső erők uralkodnak rajtad, az istenek benned vannak, s jellemed, személyiséged alakítja, formálja jövődet. Változtass magadon, és változni fog a sorsod is. Fogadd el magadat, és el tudod majd fogadni sorsodat is. Ez a »gnóthi szeauton« igazi értelme. Ma úgy nevezzük: pszichoterápia.

Ki vagyok én? Hol a helyem a világban, az emberi kapcsolatok rendszerében? Miért vagyok boldogtalan miért rossz a közérzetem, miért nem tudom kibontakoztatni képességeimet, miért keveredem újra meg újra hasonló jellegű konfliktusokba? Miért nem szeretnek úgy és annyira, ahogy igényelném, miért nem tudok én szeretni, miért ér annyi kudarc és bántás? Egyáltalán, mit érek én? Miért nyomasztanak félelmek

és bűntudatok? Miért nem tudok úgy élni; mint a- "többi ember" - akik látszólag olyan könnyedén

haladnak előre az élet útjain, és négyszemközt ugyanezt kérdezik valakitől, vagy titokban önmaguktól.

A kérdezés már eredmény. Mindenesetre messzebb vezet, mint önmagunk tömjénezése és a környezet, az "objektív körülmények" vádolása. Ez már út, amely elvezet valahova.

De ne minősítsünk minden pszichés problémát, nehézséget, kudarcot, megoldatlanságot kezelendő betegségnek. Az önmagával vívódó, elégedetlen, helyzeteivel küszködő ember lehet pszichésen egészséges, sőt! - belső küzdelmei éppen az egészségéből, problémabelátásából, a

változás és a változtatás igényéből fakadnak.

Ez a könyv nem lelki betegek számára készült. Azoknak az egészséges embereknek szól, akik "az

emberélet útjának felén" - előbb vagy később - utat vesztettek életük és önmaguk "nagy sötétlő erdejében"; a belső elégedetlenség, a változtatás, a fejlődés sürgető igényével nézik önmagukat, és saját erejükből szeretnének önismerethez és önfejlesztéshez jutni. Ez a könyv az önismeret és az önfejlesztés lehetőségeiről és határairól szól. 

Önmagunkon változtatni

csak az elfogadáson belül lehetséges. Nem ellentmondás ez?

Ha jól odafigyelünk a szavak valódi értelmére, világossá kell válnia, hogy az "elfogadás" nem

jelent sem belenyugvást abba amibe nem lehet belenyugodni, sem kritikátlanságot. Az elfogadás higgadt és elemző tudomásulvételt jelent, a valóság tiszteletét, legyen az bármilyen, talán éppen olyan, hogy változtatni akarunk rajta. Az elfogadás tehát megismerést eredményez, és éppen ezért válhat a továbblépés kiindulópontjává. 

Hosszú ideig, amíg az ember énfejlődése, az individuális személyiség markáns kialakulása történetileg még csak a kezdet kezdetén tartott, egy-egy törzs, nép, társadalmi csoport

eszmevilága, ritualizált erkölcsi szabályrendszere mutatta az irányt: hogyan kell átélni a világ eseményeit,

hogyan kell viselkedni.

Életünk külső irányítottságának ezek a fogódzkodói ma már alig léteznek. Saját magunknak kell kitapogatnunk belső lehetőségeinket, és kidolgoznunk egy olyan "használati utasítást", ha kell, "korrekciós programot" önmagunkhoz, amely összhangban van belső igényeinkkel és törvényeinkkel, s amellyel örömtelien tudunk élni a világban.  

Csak akkor meríthetünk bátorságot ahhoz, hogy őszintén szembenézzünk önmagunkkal, ha el tudjuk fogadni magunkat, összes fájó, kedvezőtlen, nemegyszer undorító tulajdonságunkkal együtt. 

Ez a könyv számos forrásból állt össze. Igyekeztem összefoglalni, és érthetően megfogalmazva

"gyakorlatok" formájába önteni a modern pszichológia számos eredményét, amelyhez a kognitív, az affektív folyamatok, a személyiségfejlődés és a szociális kontaktusok tanulmányozása-kutatása során eljutott, beleértve a klinikai pszichológia, illetve a különböző módszertanú pszichoterápiák gyakorlati tapasztalatait is. Ám ezenkívül megpróbáltam kihámozni mindannak a metodikai lényegét, amit a

különböző kultúrák, általam ismert szellemi irányzatok és iskolák az önnevelés terén kialakítottak, legyen

szó buddhizmusról jógáról, keresztény ezoterikáról, antropozófiáról vagy egzisztencializmusról. 

Ilyen módon kristályosodott ki egy önismereti és önfejlesztési gyakorlat-sor, amelynek egy részét közreadom.

Hangsúlyozom: A belső utak könyve nem használható kóros pszichés folyamatok gyógyítására.

Nem helyettesíthet semmiféle pszichoterápiát, kezelést, gyógyszerelést, ha arra valaki valóban rászorul.

De segítséget nyújthat az önmagán változtatni akaró embernek ahhoz, hogy a valóságban is közelebb kerüljön én-ideáljához; hogy jobban tűrje az élet mindennapos terheit; hogy jobban megértse önmagát, és ezen keresztül másokat is. 

Az alapgyakorlatok ezenkívül alkalmasak a lelki egyensúly fenntartására, és igen érzékenyen

jelzik, ha a kialakult egyensúlyt a megbomlás veszélye fenyegeti.

Ezek az egyszerű, néhány perces gyakorlatok a lelki élet öt fontos területét érintik:

- A gondolkodás összpontosítása;

- Az akarat fejlesztése;

- Önuralom az érzelmek és indulatok kifejezésében;

       - A pozitívumokra való beállítódás;

- Az ítélkezés elfogulatlansága, illetve a szempontváltás képessége az objektivitás érdekében.

Mások megismerésének legnagyobb akadálya hiányos vagy torzított önismeretünk. Belső

állapotainkat akarva-akaratlanul mindig átvisszük a külvilágra, önmagunkhoz való viszonyunk meghatározza másokhoz való kapcsolatunkat is. 

Aki önmagával túlságosan szigorú, kegyetlen - másokhoz is az lesz. 

Aki önmagának sokat hazudik - hazudik a környezetének is. 

Aki megérti önmagát -másokat is meg fog érteni. 

Végül az önismeret elmélyülése egyre jobb emberismerővé tesz minket. Valamennyien emberek

vagyunk, és önmagunk objektív megismerése fokozatosan átvezet mások objektív megismeréséhez és megértéséhez. 

Az önmegismerés és ezen keresztül mások megismerésének legnagyobb akadálya a félelem és a hiúság. Sokszor nem szívesen vesszük tudomásul, hogy milyenek vagyunk a valóságban. Ideáljainkat, erkölcsi érzékünket sértő érzelmeinket, gondolatainkat, cselekedeteinket nem szívesen vállaljuk, meghamisítjuk vagy utólag gyártunk elméleteket, ürügyeket indokolásukra. Indulatosak leszünk, ha a külvilág leleplez minket. Nem akarjuk látni és tudomásul venni, hogy mi minden van "lelki zsákunkban". Pedig a zsákot akkor is visszük, ha nem nézünk bele.

Lelki egyensúlyunk szempontjából a már nehezen elviselhető intenzitású pillanatnyi, vagy hosszabb ideig tartó érzelmi feszültségek jelentik a legnagyobb veszélyt.

Karakterünkön, a személyiségünkre jellemző reagálási módokon igen nehéz változtatni. Ez csak hosszan tartó introspektív erőfeszítés eredménye lehet, akár feltáró pszichoterápia, akár koncentrációs és meditatív gyakorlatok segítségével végigjárt önismereti és önnevelési út során. 

Epiktetosnak valószínűleg igaza van abban, hogy nem maguk a dolgok, események váltanak ki bennünk elviselhetetlen feszültségű érzelmeket és indulatokat, hanem a róluk alkotott képzeteink. 

Látnunk

kell azt, hogy érzelmeink nem állnak akaratlagos szabályozás alatt. Érzelmeinket csak konstatálhatjuk,

esetleg elnyomhatjuk. De nem határozhatjuk el, hogy szeretni fogjuk azt, akit utálunk, vagy közömbösek

leszünk az iránt, akiért rajongunk. Nem elhatározás kérdése, hogy kit érzünk szimpatikusnak vagy ellenszenvesnek. Sőt legtöbbször még az érzelmek keletkezésének a folyamata sem tudatos. 

Idézzünk fel általános iskolai tanulmányainkból néhány energetikai alaptörvényt, és meglátjuk, hogy tökéletesen

ráillenek lelki folyamatainkra. Épp ezáltal kapjuk kezünkbe a befolyásolás, a változtatás lehetőségét.

A dinamika törvénye. Minden energetikai jelenség ténylegesen vagy potenciálisan folyamat jellegű.

Ezért nincsenek statikus lelki jelenségek sem. Minden pszichés folyamat - gondolat, érzelem, cselekvés - valahonnan valahová tart. 

A transzformáció törvénye. Minden energia átalakítható másfajta energiává. Ilyen átalakulások

tapasztalhatók lelki életünkben is. 

 A transzponálhatóság törvénye. Az energetikai folyamatok áramlási iránya megváltoztatható,

áthelyezhető egyik tárgyról a másikra. ahogy a hősugárzó elfordításával megváltoztathatjuk a meleg áramlásának irányát.) Ugyanígy változhat szeretetünk, gyűlöletünk tárgya is. 

A legkisebb ellenállás törvénye. Minden energetikai folyamat - hacsak művi szabályozás nem

történik - spontán a legkisebb ellenállás irányába hat. 

Az energia megosztásának törvénye. Minden energetikai feszültség kisülhet egy impulzusban is, de

meg is osztható. A gőz feszítő ereje szétrobbanthatja a kazánt, de szelepek segítségével megoszthatjuk fokozatosan levezethetjük.

1. RENDTEREMTÉS A KÜLÖNBÖZŐ FONTOSSÁGÚ ÉRZELMI

REAKCIÓK KÖZÖTT

A szubjektív érzelmi értékrend megismerésének és befolyásolásának ez a nagy gyakorlata legalább

három, de inkább hat hónapig tartson.

 A SZEREPCSERÉK GYAKORLATA

A gyakorlathoz arra az alapbeállítottságra van szükségünk, amely nem tekinti érzelmi reakcióinkat

megváltoztathatatlan természeti jelenségeknek, hanem feltételezi, hogy érzelmeinknek oka,

fejlődéstörténete, számos átalakulása van. Ezek megismerhetők és esetleg megváltoztathatók.

A gyakorlat tárgya lehet:

- Egy bántó konfliktus, jelenet, indulatkitörés;

- Problematikus vagy fájó tartósabb érzelem, harag, ellenszenv, egy kapcsolat megromlása stb.;

- Valamilyen számunkra nehezen elviselhető, ellenszenves tulajdonságunk.

 A SZEMBEFORDULÁS GYAKORLATA

Ez a gyakorlat már jelentős én-erőket követel. Megfigyelhetünk életünkben olyan helyzeteket,

konfliktusokat, amelyek elől állandóan menekülünk. Ez lehet érzelmi vagy szexuális megoldatlanság; valamilyen emberrel - munkatárssal, főnökkel - való szembekerülés félelme, miközben állandóan befelé nyeljük bosszúságunkat. De félhetünk bizonyos családi, társasági együttlétektől, riválisunktól egyszerűen egy pszichés tünetünktől, pl. gátlásosságunktól. Ilyen módon állandósulhat az a helyzet, hogy

elöl futunk mi, utánunk az a szituáció, amelytől félünk. A szembefordulás gyakorlata ezt az áldatlan

helyzetet szünteti meg.

A további gondolatokat lásd a könyvben ! 

 KONCENTRÁLÁS ABSZTRAKT TARTALMAKRA 

a) Koncentrációs tartalmak az életvezetés problématerületéről

"Akiben zűrzavar van - zűrzavart hoz létre környezetében. Akiben rend van -

rendet teremt maga körül."

Gondolati háttér: A gyermek még főleg reaktív lény. Viselkedése válasz arra, ahogy a környezet

viselkedik vele szemben. A felnőtt ember megszerezte a valódi aktivitás lehetőségét, formálni képes környezetét. Lelkiállapota akarva-akaratlanul kisugárzik környezetére. Bajainkért sokszor a külső

körülményeket vádoljuk, holott mi formáltuk ilyenné azokat. Ha rendet teremtünk magunkban,

legnehezebb helyzeteinkben is megtaláljuk a megoldást.

"A múlt már nincs. A jövő még nincs. Egyetlen valóság: a jelen."

Gondolati háttér: Gondolkodásunk fegyelmezetlensége következtében rengeteg fölösleges energiát

pazarolunk el azzal, hogy túl sokat időzünk a múlt és a jövő irrealitásában. Régi sérelmeinken rágódunk, vagy visszavágyódunk elmúlt állapotainkba; az elképzelt jövővel ijesztgetjük vagy vigasztaljuk

magunkat. Eközben elsiklunk az aktuális valóság, a jelen felett, nem éljük át kellő mélységben és

intenzitással. Ezért sokat tévedünk és mulasztunk. A jelenre kell elsősorban odafigyelni.

"Mindenről lemondhatunk, csak életünk fő gyökereit nem vághatjuk át.

Keresem életem gyökereit."

Gondolati háttér: Az életben nem lehetünk meg kompromisszumok nélkül. Alkalmazkodnunk kell

másokhoz is. De nem szabad olyan kompromisszumokat kötni, amelyeket nem tudunk elviselni. Életünk

alapjainak sértetlenül kell maradnia. Meg kell ismernünk ezeket az alapokat - a többi nem érdekes.. 

b) Koncentrációs tartalmak az emberi kapcsolatok problématerületéről

"A mai ember egyre markánsabban: Én: Ezért alapvető történéseinket egyedül

kell átélnünk. A vállalt magány minden valódi kapcsolat alapja."

Gondolati háttér: Pszichológiai szempontból az emberiség fejlődéstörténete a szuverén személyiség, az

"Én" kifejlődésének útja. Felbomlottak a nagy vérségi, gazdasági, vallási közösségek, amelyek igazi feloldódást kínáltak. Életünk legfontosabb eseményeit egyedül éljük át, senki sem "léphet be személyiségünkbe", hogy helyettünk éljen. Egyedül születünk, egyedül szenvedjük meg betegségeinket, félelmeinket, egyedül éljük át megismeréseinket, egyedül halunk meg. Ha ezt a magányt vállalni tudjuk, ha nem menekülünk hamis fanatizmusokba és más kábulatokba, akkor nem terheljük túl kapcsolatainkat azzal, hogy olyan megosztást követelünk, amit senki sem adhat meg. Ezzel az alapérzéssel tudunk igazán

együtt élni valakivel. Mert segíteni sokat lehet egymásnak.

"Semmilyen érzelem nem állandó hőfokú. Az érzelmek élnek, tehát természetes

lüktetésük, apályuk és dagályuk van."

Gondolati háttér: Minden kapcsolatnak vannak felfelé ívelő és romló periódusai. A kapcsolat vállalása

azt jelenti, hogy rossz szakaszaival együtt vállaljuk. Egy kapcsolat újra kiemelkedhet a hullámvölgyből, ha megértően segítünk. Ha sértődötten elvonulunk, akkor baj lehet. Az emberi viszonyok nem tenyésznek

szabadon, mint a gaz - gondoznunk, ápolnunk kell őket, mint a nemes növényeket.

"Az ember nem tulajdon. Az igazi kapcsolat két szabad ember társulásából

keletkezik."

Gondolati háttér: A birtoklás, a kizárólagosságra törekvés ősi ösztön. De boldogságot vagy szenvedést

hoz-e nekünk és társunknak? S ha szenvedést, megalázottságot okoz, vajon szeretetből fakad-e? S ha nem

szeretetből fakad, akkor van-e jogunk bármit is követelni a másiktól? Hiúságunk azt sugallja, hogy társunknak nem lehet öröme rajtunk kívül. De betölthetjük-e egy hosszú életen át egy másik ember létének horizontját? Az együttlétet éppúgy túl lehet adagolni, mint a gyógyszert: akkor már mérgez. Egy kapcsolat börtönné is válhat, telítődhet hazugsággal, lázadó fantáziákkal. Nemcsak társak vagyunk,

hanem egy férfi és egy nő; saját életünk sokféle vetületével. Együtt élni csak belső szabadságban lehet.

"Az ember oszthatatlan teljesség. Csak az egész embert lehet elfogadni vagy

elutasítani."

Gondolati háttér: Az emberi kapcsolatok, kötések mindig az egész embernek szólnak. Egy embert

szeretünk vagy utálunk a maga teljességében. Nem bonthatjuk fel tulajdonságokra, nem mondhatjuk,

hogy vállaljuk belőle azt, ami kellemes számunkra, elutasítjuk, ami zavaró és bosszantó. Nem

"trancsírozhatunk" szét egy embert különböző sajátosságai szerint. Egyetlen kérdés létezik csak: Úgy,

ahogy van, és ha ilyen marad, kell-e nekem?