Önzés versus önbecsülés / Virginia Satir /

Ha szeretem magamat, és jó érzése­im vannak önmagammal kapcsolatban, akkor a méltóság, az őszinte­ség, az erő, szeretet és a realitás állapotában találkozom az élet kihívásaival." Ez az állapot nem más, mint a magas önértékelés.

Ezzel szemben, ha valaki lebecsüli, korlátozza, utálja magát, vagy más negatív módon viszonyul önmagához, az energiája szétszóródik, darabokra hullik. Az én meggyengül, áldozattá, legyőzötté válik: „Ha nem szeretem magam, akkor leértékelem, büntetem magam. Ilyenkor a félelem és tehetetlenség helyzetéből fogadom az életet, s olyan állapotot hozok létre, amelyben áldozatnak érzem magam, és e sze­rint is cselekszem. Vakon büntetem magamat és másokat is. Felváltva hol szolgaian alázatos, hol zsarnoki leszek. Másokat tartok felelősnek azért, amit én teszek." Az ehhez társuló lelkiállapotban az ember úgy érzi, semmibe veszik, nem számít, a visszautasítás állandó fenyege­tését éli át, és hiányzik belőle az a képesség, hogy saját magát, másokat és az eseményeket a maguk igazi valóságában lássa. Ez az alacsony önértékelés állapota.

Az az ember, aki nem becsüli magát, valaki mástól várja - felesé­gétől, férjétől, fiától, lányától -, hogy értékelje őt. Ez gyakran vég nélküli manipulációkhoz vezet, ami rendszerint mindkét részről visz-szafelé sül el.

Sokak szerint talán szélsőséges, sőt káros az a nézet, hogy az ember számára alapvetően fontos, hogy szeresse és értékelje önmagát. Sze­rintük önmagunk szeretete önzést jelent, tehát mások ellen irányuló cselekedetet, emberek közti harcot.

Az ellenségeskedés elkerülése érdekében az embereknek azt taní­tották, hogy másokat szeressenek maguk helyett. Ez önlebecsüléshez vezet. Felmerül a kérdés, hogy ha valaki nem szereti magát, honnét tudhatná, hogyan szeressen másokat? Rengeteg bizonyítékunk van rá, hogy önmagunk szeretete teszi lehetővé, hogy másokat szeres­sünk. Az önbecsülés és az önzés két különböző dolog.

Az önzés a felsőbbrendűség egyik formája, amelynek az üzenete valami olyasmi, hogy „Én jobb vagyok nálad". Önmagunk szeretete pedig értékességünk melletti állásfoglalás. Amikor értékelem ma­gam, hasonlóan értékesként tudom szeretni a másikat is. Amikor viszont nem szeretem magam, mások iránt is irigységet, félelmet érezhetek.

Attól is félhetünk, hogy énközpontúnak fognak tartani és elítélnek érte. Tapasztalataim szerint a félelmet legjobban úgy tudjuk csökken­teni, ha nyíltan beismerjük. Mondhatod pl. azt, hogy „Attól félek, elutasítasz, ha elmondom, hogy szeretem magam". Utána ellenőrizd ezt a feltevést: „Igaz ez?" Az esetek kilencvenöt százalékában a válasz ez: „Dehogy utasítalak el! Inkább bátornak tartalak, hogy ezt mon­dod". Meghökkentő, hogy ez megtörténhet, amikor szembetalálko-zunk saját sárkányunkkal - az Elutasítástól való Félelemmel -, főleg, ha ez ilyen egyszerűen zajlik.

A jó emberi kapcsolatok, a megfelelő és szeretetteljes viselkedés azokra az emberekre jellemző, akiknek stabil, erős az önbecsülésük. Egészen egyszerűen azok az emberek képesek másokat szeretni, értékelni, és a valóságot megfelelően kezelni, akik szeretik és értékelik önmagukat. Az erős, jó önértékelés az alapja a teljesebb emberré válásnak, az egészséges és boldog életnek, a kielégítő kapcsolatok­nak, valamint a hatékony és felelős viselkedésnek.

Amikor valaki szereti magát, törődik magával, nem fog olyat tenni, amivel sérti, lealacsonyítja, megalázza, vagy bárhogyan rombolja önmagát vagy a környezetét, és nem fog másokat felelősnek tartani saját tetteiért. Az ilyen emberek nem fognak drogokba, alkoholba vagy dohányzásba menekülni, vagy nem hagyják, hogy mások fizi­kailag vagy lelkileg rosszul bánjanak velük. Akik jól bánnak önma­gukkal, a kapcsolataikat sem fogják az erőszak által megfertőzni.

Akik nem szeretik magukat, könnyen válhatnak gátlástalan embe­rek gyűlöletének, rombolásának eszközeivé. Lényegében elajándé­kozzák saját erejüket, ami gyakran érzelmi rabszolgasághoz vezet. A szakadatlan engesztelés jól példázza ezt.

41

Minél erősebb valakinek az önértékelése, annál bátrabban tud változtatni a viselkedésén. Minél jobban értékeli magát, annál kevés­bé követel dolgokat másoktól. Minél kevesebbet követel másoktól, annál több bizalmat tud érezni. Minél inkább tud bízni magában és másokban, annál inkább tud szeretni. Minél inkább szeret másokat, annál kevésbé fél tőlük. Minél jobban együttműködik a többiekkel, annál inkább megismeri őket. Minél inkább ismerik egymást, annál erősebb a kapcsolat közöttük, így az önértékelő viselkedés segít véget vetni az emberek, csoportok és népek közötti elszigeteltségnek, elide­genedésnek.