DR. DAUBNER BÉLA ÍRÁSA
Először is azt szeretném elmondani nem tartom magam mesternek. A mester arról beszél és csak azt tanítja amit maga már meghaladott megélt és megvalósított életében.Amiről én beszélni fogok azt csak részben tudtam megvalósítani.
Abban valamennyien megegyeznek az emberek hogy a boldogságra vágyakoznak. De vajon vágyakoznak e az örömre ? Hiszen boldog életnek nevezik az örömöt.
Lehet azt mondani , hogy a boldogság öröm , de nem minden öröm boldogság.
Legtöbb vágyunk olyasmire irányul ami nem okoz boldogságot, hanem romlást és nyomorúságot eredményez. A vágyaink megkötnek bennünket és így erőtlenek vagyunk egy boldog életre. Erőre van szükségünk, bátorságra , és nagyon érdemes valami tradicionális úton elindulni , hogy találkozzunk a boldogsággal és a harmóniával.
Nagyon fontos tapasztalat , hogy a tudás bizonyos fokig tudatállapot kérdése. Ezt a tapasztalatot ma már a pszichoterápiákban is használjuk. De ezek az egora irányulnak és a boldogság eléréséhez csak alapot adnak.
Ha az életünk megtört , hiányos mire jut ? Ez lesz a boldogtalanság és ezt hívhatjuk úgy is hogy szenvedés. De ez a szenvedés segít bennünket abban, hogy elinduljunk az ideális lét felé és átéljük a boldogságot.
Lehetne azt mondani , hogy a boldogság eléréséhez nem kell mást tenni mint a szenvedést az életből módszeresen kiirtani. Ez a fogyasztói társadalom egyik legnagyobb trükkje, hogy ezt el akarja hitetni. vagyis az élet tevékenységének a középpontjába az öröm keresését állítja.
A pszichoanalízis viszont azt állítja , hogy a lelki szenvedés oka a tudatos és tudattalan élet között hasadás.
Szenvedés és boldogság tehát egymástól elválaszthatatlanok.. Az élet előfeltétele éppen a szenvedés mély átélése és tudatossága. Azt szoktam mondani a pácienseimnek, hogy már nagyon jó állapotban vannak, ha a szenvedésükben felfedezik a fejlődés lehetőségét.
A fejlődés azt jelenti , hogy megalapozódik a a boldogság fele vezető út.
"Jung pszichoterápiájának a lényege egy mélységében differenciált önismeret elérése az ún individuációs processzus. Jung mint pszichiáter a lelki betegségeket igyekszik gyógyítani , mint pszichológus felhívja a figyelmét minden panasz és tünetmentes embernek is az individuáció fontosságára . Mert többségében az egészséges lelkű, önmagával bánni tudó, saját határait és lehetőségeit ismerő emberek konfliktusmentesebben tudnak együtt élni, esetleg még meg is valósítani az ókor óta többek által vágyott humán értékeket, egy új, szebb békésebb világot. "/Dr. Koronkai Bertalan. /
Jung irányzata az ún méylélektani iskolák közés sorolható.
Analitikus pszichológia mert elfogadja a személyiség pszichodinamikus modelljét, a tudattalan heurisztikus létezését, és technikája is analitikus : asszociáció, amplifikáció, álomértelmezés. Komplex pszichológia mert az embert teljes komplexusában igyekszik megérteni. és teljesen hiányoznak belőle a dogmatikus elemek.
Mit értünk komplexus alatt ? Érzelmileg telített, hangsúlyos , nagy energiatöltettel bíró képzetcsoport a tudattalanban, amely megoldhatatlan külső-belső konfliktus eredménye. A komplexus mint lelki góc megzavarja a normál energiaáramlást, szívó hatást gyakorol más kellemetlen élményekre és ezek energiatöltésével növeli saját energiáját.
Az én viszonya a komplexusokhoz 4 féle lehet
teljes tudatlanság
identifikáció
projekció
konfrontáció
A komplexus pozitív szerepe hogy a maga tüneteivel, szimptómáival szinte kényszeríti a tudatot az átrendeződésre, az új állásfoglalásra, attitűdváltásra.
A tudat gyakran felismeri a komplexust , de minden hiába ha nincsen emocionális feldolgozás. , igy az nem is oldódik meg.
A komplexus igazi megoldása a konfrontáció emocionális feldolgozással.
A kollektív tudattalan ---szemben a személyes tudattalannal amelyben emlékek , küszöb alatti érzékelések elfojtott tudatból kizárt tartalmak találhatók---nem egyéni tapasztalatokat tartalmaz. Ősi emberi tapasztalatok, a tipikus benyomások az életről, természetről ,világról, és az ezek ismétlődéséből keletkezett mitikus kollektív képek, ősképek archetípusok.
Ahogy a tudat fő feladata a jelenhez való alkalmazkodás , úgy a kollektív tudattalan feladata az , hogy az örökké megismétlődő, lelki fiziológiai, feltételekre, körülményekre reagáljon.Itt alakultak ki a leghatékonyabb , legnagyobb jelentőségű ősképek mint az anya apa, Magna Mater, Öreg Bölcs , boszorkány sárkány , hős stb.
Kiemelten kezeli Jung az anima -animus ősképet ami a nőkben a férfiakról, férfiakban nőkről lecsapódott őstapasztalatot, veleszületett reakciókészséget tartalmazza. Nevezhetjük a női lélek férfias, és a férfi lélek nőies részének is, ellenpólusának is.
A perszóna , a szerepszemélyiségünka külső világhoz való tudatos beállitottságot a külvilághoz való viszonyt mutatja. A túlságos azonosulás a akülvilággal egy -egy társadalmi szereppel, konformizmushoz vezet , merev perszónához, olyan álarchoz amely végül már le se vehető.
Az árnyék az alterego, a a másik a sötét az ördögi én. Legismertebb figurája Jekyll és Hyde Az árnék én mindazokat a lelki funkciókat sűríti magába amely a a tudatos én számára nem elfogadható.
A jungi személyiségmodell karcsú piramis a csúcshoz közel van a tudat benne a perszónával az énnel, alatta a személyes tudattalan benne a komplexusokkal és az árnyék énnel. Alatta a kollektív tudattalan az ősképekkel.
Ebben a rendszerben működik a psziché dinamikája melynek hajtóereje a libidó. Ez pszchés energiát jelent, az agresszió, a szerzési kedv, a szellmei erőfeszítés. a kíváncsiság. A libidó szó szerinti jelentése öröm a jövőbeli jóért, hajtóerő a kibontakozásra .
A különféle lelki zavarok hátterében három alaovető okot találunk
1. Az identitás hiáyna vagy elevsztése
2.Az élet éretlmének hiánya vagy elvesztése
3. A Transzcendencia hiány vagy elvesztése
A terápiásgyakorlatban az identités problémák vannak előtérben. Az identitás ellenpólusa az önmagától elidegenedettségnek. A beteg élete magatartása ninsc szinkronban kény igazi sajátosságaival. . Az meberi élet komlexitása sok klnyszerítő folymatot kíván sok irányba. szülők , scaláéd barátok stb. Ezt sokan csak az élet közepe táján veszik észre, ekkor fogalmazódik mega z önmagával való azonossáh igénye.
Az identitást azonban nehéz vállalni. Mások pedig nem is sejtik kik is ők valójában.
A terápia fokozatos elég lassú változás. Megismerési átértékelési folyamat , szemléletváltás, emocionális megalapozottsággal. A terápia teremtő. személyiséget alkotó folyamat.
Egy reális ember akinek az énje köré rendeződik az élet , a szenvedéssel szemben önmagát lezárja, a nagy szenvedést kicsi rossz közérzetre , a tiszta boldogságot kicsi jólétre próbálja felváltani. A neurózis nem más mint az elviselhetetlennek érzett fájdalom eltusolása, elviselhető lelki szenvedéssel. A neurózis tanít bennünket. Arra tanít , hogy dolgunk van a szenvedésünkkel. A szenvedés segitséget ad hogy fejlődjünk.
Van h ezt az utat elzárjuk. és ez egy mindennapi probléma , ahogy egy állapotot fixálunk biokémiailag, /gyógyszer / vagy ingerületelvezetés szintjén , akkor megakadályozzuk a változást ami az élet sója, és akkor elzárjuk magunkat a fejlődés lehetőségétől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése