A terápia metaforái
Arra jöttem rá kb 65000 órát töltve másokkal , hogy én vagyok a megzavarodottak kalauza.
Ami segít a terápiában az a politika. Nem azt a politikát értem amit most Magyarországon tapasztaltok, hanem inkább a mikropolitikát. A politika annak a művészete és tudománya , hogy miként kell valakinek megszereznie azt a hatalmat, amelyre szüksége van ahhoz, hogy azt tegye amit akar és ne kelljen azt tennie amit nem akar. Hogy senkinek se legyen a szolgája. Valamint annak ha már ezt a hatalmat egyszer megszerezte, miként tartsa meg és ne veszítse el. Ez egy tudomány ez egy művészet. Szerintem egy jó terapeuta arra tanítja a pácienseit, hogy miként legyenek jártasak ebben a tudományban. Mondták már , hogy ha csak egyetlen oka van a boldogtalanságnak az a hatalomnélküliség.
A következő dolog ami segít az az etika . Ez azt jelenti hogy hogyan bánjunk egymással. Szerintem senki sem szenved , ha valaki korábban nem bánt vele , vagy most nem bánik vele rosszul. Nagyon fontos , hogy a terapeuta ráébressze a pácienst , hogy ha rosszul érzi magát a bőrében az nem azért van mert ő rossz hanem azért mert valakik rosszul bántak vagy bánnak vele.
Még van egy tudomány ami segít a terápiában az a hermeneutika. Ez a jelek a jelentés , a képek, szimbólumok interpretációjának , értelmezésének tudománya. Minden amit rosszul neveznek meg, mintha más lenne mint ami , minden amit elrejtenek az emlékezet mélyén, mindez nem csak hogy nem lesz soha kimondva hanem kimondhatatlan lesz. És ha valamitől szenvedünk az nem mindig az amit mások tettek velünk , hanem az mindig a kimondhatatlan. A terápia arra való , hogy olyan dolgokról beszéljünk, amelyről soha senkivel nem beszéltünk még.
Egy másik metafora szerint a terapeuta irodalomkritikus.Hiszen tulajdonképpen mindenki aki él , író. Mindannyian írjuk az életünket. Az életünk egy regény amit fejezetenként írunk. És általában azok mennek terapeutához akik nem tudják , hogy mi legyen a következő fejezet. Nem tudnak írni leblokkolnak. Ez persze a választásról és a szabadságról szól. Nagyon súlyos teher a szabadság.
A terápiáról úgy is lehet beszélni mint a vágy bujkálásáról. Arról, hogy megtaláljuk azt a vágyat ami elbújt vagy elbújtattuk, vagy elküldtük Szibériába..... Méghozzá akkor , amikor egészen pici gyerekek voltunk. A felnőttek ugyanis azon dolgoznak, hogy a gyerekek vágyait meghatározzák. Hogy a gyerek megtudja mi a rossz vágy , mi a jó vágy és milyen vágyra vágynak azok akiket ő szeret. Nagyon nehéz megtartani az embernek a saját vágyait.
A terápia egy másik metaforája lehet , hogy a terapeutának bátorítania kell a pácienst. Bátorság nélkül semmi sem történik meg. A terapeutám megkérdezte , hogy szerintem mi a bátorság. Erre én azt mondtam , hogy a bátorság az amikor az ember soha semmitől nem fél. Erre ő azt mondta hogy olyan emberrel még nem találkozott aki nem fél. És én akkor jöttem rá , hogy a bátorság azt jelenti, hogy az ember azt csinálja amit akar, annak ellenére , hogy fél .
A terapeuta a másik társa lesz , hogy csupán az a másik ne legyen egyedül. Viktor Frankl osztrák pszichiáter szerint a legnagyobb tévhit az amikor azt gondoljuk, hogy van valaki aki enyhíteni tudja a fájdalmunkat.De nem lehet semmit sem megoldani a másik helyett. A terápia nem erről szól. A paradoxon éppen az , hogy csak te tudod megoldani , de egyedül nem vagy rá képes.
Egyszóval a terapeuta nem old meg semmit , de a helyzet az hogy ha én egyedül vagyok még gondolkodni sem tudok rendesen. Ha viszont együtt vagyok valakivel akkor figyel rám akivel meg lehet beszélni azt ami érdekel engem az igenis számít. A terapeuta azt mondhatja : veled leszek de nem foglak semmire sem kényszeríteni. Nincs vágyam h mit csinálj , hanem minden feltétel nélkül odafigyelek rád és együtt gondolkodhatunk arról ami eszedbe jut.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése