POPPER PÉTER : FELNŐTTNEK LENNI

Főként tehát az Adolf Hitler nevű társadalom-reformernek és 
egy ismeretlen műtősnőnek tartozom hálával azért, hogy már 
kamasz koromban cafatokra tépték buta illúzióimat a világ és az 
emberi viszonyok működéséről. Korai felnövésem ellenére a 
konzekvenciák fölismerése így is eltartott vagy huszonhat éves 
koromig. A homály tehát csak lassan oszladozott a fejemben, a 
homályok szokása szerint.

De végül is megértettem, hogy az felnőtt ember,
- aki tudja, hogy védtelen, sem istenre,sem emberre nem számíthat, csak önmagára,
- aki tudja, hogy az élet minden fontos helyzetében egyedül   van, születésében és halálában is.
 Aki megértette, hogy csak az 
egyedüli magány vagy a társas magány között választhat,
- aki tudja, hogy a bűneit mindhalálig cipelnie kell, nem 
rakhatja át senki más vállára, 
- aki mindezt lázadozás nélkül elfogadja, 
- s aki mégsem rémül meg, és csak azért is mer játszani a világgal és önmagával. 






Egy intelligens fiatalembernek túl nehéz együtt élni ezzel a meggyőződéssel. Ezért nem marad más választása, mint hogy szent legyen, bűnözővagy öngyilkos. Ezt a lelkiállapotot úgy hívják, hogy depresszió. A depresszió leghatásosabb ellenszere pedig az aktivitás. Hajtani, hajtani, túlterhelni magad a kifulladásig. 
A majdnem mániás állapotig. Legyél munkamániás, szexmániás, misztikus őrült, a pénz űzöttje vagy egyszerűen csak politikus. S amíg bírod szusszal, valahogy kibírod magadat. Ám ha betegség, öregség miatt elfogy az üzemanyag, feltör a depresszió. 
Az orvosok összedugják majd a fejüket, s megállapodnak abban, hogy úgynevezett involúciós depresszióban szenvedsz, ami azt jelenti, hogy öregszik az agyad, kezdesz meghülyülni. De te magadban röhögd ki őket, mert jól tudod, hogy már húsz éves korodban is depressziós voltál, de akkor még volt erőd aktivitással kompenzálni a bajt.



Az emberélet útjának felén
egy nagy, sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz utat nem lelem.”

Weöres Sándornak baja támadt a  Jutottam”  szóval, ami nagyon gyengének tűnt az erős dantei szövegben. A középkori olasz 
nyelv szavainak jelentéstartalmát vizsgálva az alábbi fordítási 
javaslatot tette:

„Az emberélet útjának felén,
Egy sötét erdőben eszméltem magamra,
mivel az igaz utat nem lelem.”

Így e három sor jelentősége megnő. Azt mondja, hogy az életben el kell tévedni ahhoz, hogy az ember önmagára eszmélhessen. Tehát áldottak lehetnek a tévutak is, ha nem körbe visznek, meddő keringésbe. Hiszen a tévút lehet csak kerülőút is. 
Elvezethet új megismerésekhez, felfedezésekhez. Önmagunk Kolumbuszaivá válhatunk. Néha leborulhatunk a tévutak istenei és démonai előtt.


Ezzel minden hittitok nyilvánossá vált. Istennel, a sorsával, önmagával való viszonya minden ember legbelsőbb és legintimebb ügye. Minden lényeges kérdésre csakis önmagától várhatja a választ. Ne higgy a beavatóknak, a tanácsadóknak, a titkokat fülbesúgóknak. Buddhának higgy:

„Legyetek önmagátok fénye,
a biztonságot leljétek meg önmagatokban,
idegen segítség nélkül.”

Ki mondja meg, hogy felnőtt vagy-e? Te mondod meg önmagadnak. Nem vetted észre, hogy már régen te vagy a kérdező és te vagy a válaszoló is? Akkor már meg is kaptad a feleletet: elfelejtettél felnőni. Még mindig a „nagyoktól” várod az útmutatást, a vezetést, a korholást és a dicséretet. 


Az érett, felnőtt személyiség Én-erői az alábbiakból ismerhetők fel:
A cél fenntartása,  (Akadályok esetén.)
A kerülőutak megtalálása.
A kielégülés késleltetésének (időleges frusztrációnak) az elviselése.